Jézusi hagyomány kutatás

„Nem múlik el Júdától a fejedelmi bot, sem a vezéri pálcza térdei közűl; míg eljő Siló, és a népek néki engednek.”  I. Mózes 49:10 

 

Júda jelentése a Júda törzs, övé az uralkodás a szomszéd népek felett. Alfaric Prosper fordításában: „míg el nem jő az, akit megillet” /”ami az övé, se-lö”/, vagyis Jahve maga. A Septuaginta fordítása, egy titokzatos személynek állítja be Selót, protestáns keresztény fordítások szerint Silót. Csakhogy ők nem selö-t hanem salah gyököt tartanak oda szimpatikusnak, aminek a jelentése küldeni, így a küldött megérkezéséről beszélnek.

 

A zelóták Archelaos uralkodásának megszűnéséből következtettek arra, hogy a Messiás eljött. Flavius számol be erről, hogy nacionalista nézeteikhez ezt a részt használták fel. A keresztény teológia Jézus Krisztussal azonosítja a küldöttet. A zelóták fizikai síkon a keresztények szellemi síkon értelmezik a szakaszt.

 

A Síló (siloh slh slwh) azonban egy helyiségnév. Chibret Selun, Szamária területén, a korai Izrael kultuszközpontja volt az i.e. XI. századig, mikor is a filiszteusok elpusztították. Jákob áldása tehát nem más, mint a hatalom visszaszerzésének kívánsága Júda törzse számára, az egykori állapot helyreállítása.

 

Allegorikus értelmezés: Mivel a szó gyöke vitatott, ezért a Küldött értelmezés a történelem távlatából érthető, ugyanis valóban Archelaos volt az utolsó király, így a vezéri pálca kiesett a térdei közül, azaz, ha azt szerették volna, hogy a jövendölés beteljesedjen, akkor minimum az utolsókirály idejében el kellett jönnie a Küldöttnek, azaz jelezheti a Messiás idejét az esemény. A felkelés leverése előtt, még nem tudhatták, hogy nem lesz több király, azaz, ez az értelmezés a zsidó-római háború után válhatott csak uralkodóvá. A népek engedtek néki szakasz, a kereszténység rohamosan terjedésével szintén magyarázható.

Ugyanakkor az értelmezés erősen függő viszonyban áll a Biblia fordításaitól, ugyanis ha ugyanezt a szakaszt megtekintjük, a katolikus Bibliában, akkor ezt láthatjuk, szemben a Károlival:

 

"Nem tűnik el a jel Júdától, sem a királyi pálca a lábától, amíg le nem róják neki az adót, és a népek nem engedelmeskednek neki."

 

Vagy nézzük a héber bibliában:

 

"Nem távozik a jogar Júdából és a törvény pálca lábai közül, míg nem eljön Silóba és az övé a népek hódolata."

 

És a másik protestáns fordítás:

 

„Nem távozik Júdából a jogar, sem a kormánypálca térdei közül, míg eljő Siló, akinek engednek a népek."

Sok esetben tapasztalhatjuk azt, hogy eltérő fordítások más és más értelmet adnak a mondatok tartalmának.

 

 

Az eltérő fordítások több dogmatikus kérdést is felvetnek:

1. Az egyik betű nem marad el a másiktól dogma, azaz Isten gondviselése  a szövegek tekintetében.

2. A prófétikus, illetve allegorikus értelmezések jogosságának a kérdése

3. A Messiás történetének legitimizálása függvényében változhattak-e a szövegek (most engednek, vagy nem engednek a népek pl.)