Példabeszédek Isten országáról

Isten országáról szóló példabeszédek

Isten országa nem látványosan és hirtelen, hanem fokozatosan, szinte észrevétlenül bontakozik ki.

A magvető

Íme, kimegy a vető vetni. Vetés közben valóban esett az út mellé, és jött a madár és fölemésztette azt. Esett más a köves helyre, és azonnal kikelt mivel nem volt mély földje. Amikor felkelt a Nap megperzselődött, mivel nem volt gyökere, elszáradt. Esett más a tövisbe, és feljött a tövis és elfojtotta azt, nem adott gyümölcsöt. Esett más a jó földbe, feljött és adott gyümölcsöt, gyarapodott és hozott harmincat, és hatvanat, és százat. Márk 4:3-8 és Máté 13:3-9 Lukács 8:5-8 Tamás 8

Lukács Krisztussal azonosíthatta a magvetőt, ezért mentséget keres számára, hogy miért nem vette észre a magvető, hogy az út mellé is esett a mag, ezért betoldja az „és eltaposták” kitételt, mivel a földbe taposott szemek már nem láthatóak a magvető szemszögéből. A köves helyre esett magnál pedig, nem a mély földet, hanem a nedvességet hiányolja, ez jelzi, hogy jártasabb lehetett a botanikában, itt is belejavít a Márk féle szövegbe. A tövisek közé esettnél megelégszik azzal, hogy a tövisek elfojtották a felnövekvő magot, a lényegre, hogy a gyümölcstermés hiányzik, már nem tér ki. A jó földbe esett magnál, maximalizálja a termést, elhagyja a harminc és hatvan lehetőséget, egyből százszoros a mércéje. Máté meghagyja a kevesebb termés lehetőségét, bár nem növekvő, hanem csökkenő sorrendet állít a Márkhoz képest. Tamásnál féreg falja fel a tövisek közé esettet. Márknál nem szerepel, hogy az Isten országáról beszélne, viszont ez egyértelmű a többi hasonlatból. A mag széthullása az igehirdetés eredményének a változatosságát mutatja, valamint azt, hogy a magvető nem személyválogató, illetve, nem is tudja előre, a mag sorsát. A mag hiába széthullása a gondosság hiányát is mintázná, ha nem ismernénk a korabeli vetési szokásokat. Ugyanis Izraelben, az adott földet először bevetették, és utána szántották fel, így érthető az is, hogy a magvető nem lát be a föld alá, így lehetséges, hogy a sziklás talajt vékony földréteg borítja, valamint ha a szántani való földön kitaposott út volt, azt is bevetették, hiszen a szántóhoz tartozott (lásd Joachim J. Jézus példabeszédek). A százszoros termés lehetősége az Istenbe vetett bizalom és Isten igéjének az erejébe vetett hit optimizmusát tárhatja fel, a kevés termés a tapasztalat realitására mutathat rá.

Mustármag

Mihez hasonlít az Isten országa, milyen példázatot mondjak? Mint a mustár magja, ami, amikor elvettetik a földbe, kisebb minden magnál a földön. Amikor vetés után, feljön, és nagyobb lesz minden veteménynél, és nagy ágakat hoz. Márk 4:30-32 és Lukács 13:18-19 és Máté 13:31,Tamás 20

A madarak hozzátoldás. A kép a kis kezdetből kiinduló hatalmas eredmény valóságára apellál. Lukácsnál görögösödés van, ugyanis a kertjébe veti, de Palesztínában tilos volt a kertbe vetni mustármagot.

Kovász

Mihez hasonló az Isten országa? Olyan, mint a kovász, amelyet fog az asszony és beletesz három mérce lisztbe, amitől az egész megkel. Lukács 13:20-21 és Máté 13:33

Máténál csak várja az asszony, hogy megkeljen, vagyis nem biztos, hogy megkel. A három mérce az 13,3 liter liszt, majdnem fél mázsa. „A szaton (az arám sza’ta’-ból képzett kölcsönszó) palesztinai mértékegység: 13,13 liter. – Nincs az a háziasszony, aki közel fél mázsa lisztből sütne kenyeret.” (G.A.)

„Isten országa nem kiszámítható módon jön el, és azt sem fogják mondani: »Íme, itt!« vagy »Ott [van]!«, mert íme, Isten országa rajtatok fordul!” Lukács 17:20-21 és Tamás 2

Sem időben, sem térben nem helyezhető el még az ország, mert az embereken áll, vagy bukik a megvalósulása. A bennetek van fordítható rajtatok fordulnak is.

„A törvény és a próféták [csak] Jánosig [voltak érvényben]. Attól kezdve Isten országa hirdettetik örömüzenetként, de [mégis] minden [törvénytudó] erőszakosan lép föl ellene. [Azt mondják ugyanis:] »Könnyebben múlik el az ég és a föld, mint hogy [csak] egy vonás [is] elvesszen a törvényből.« Lukács 16:17, Máté 11:12-13

Bizony mondom nektek, hogy a vámosok és a parázna nők előttetek mennek be az Isten országába. Jött ugyanis János hozzátok az igazság útján, és a vámosok és a parázna nők hittek neki. Ti pedig láttátok őt, s végül mégsem gondoltátok, hogy higyjetek neki. Máté 21:32-33

Mondom nektek, aki nem gyermekként fogadja Isten országát, semmiképp be nem megy oda.” Márk 10:15 és Tamás 22 és Lukács 18:17, Máté 19:13 vö. Máté 18:3

A bementel jelentése részesévé válni (semitizmus). Az amint egy gyermek, helyesen fordítva, gyerekként, hasonlóan a többi példázathoz állítja, hogy Isten országa kicsi, kiskorú, ezért nem a kiterjedt változatát kell várni, hiszen apró, magyarán Isten országát gyerekként kell fogadni, még nem kiteljesedett állapotban. Aki nem fogadja el, hogy Isten országa még kicsi, nem tudja megragadni. Nem a gyermekek pszichéjének a vizsgálatára irányítja a figyelmet, ahogyan a legtöbb magyarázó teszi, hanem csupán kicsinysége a szemléltetés, hasonlóan a többi példához. Jellemző az, hogy a mondáshoz szerkesztették a keretet, így Jézus nem is állított oda senkit. Ha mégis, akkor is ilyen értelemben hangzott el a példabeszéd, hozzávéve esetleg azt a tartalmi mondanivalót, amit a gyerekekről való gondoskodás résznél kifejtettem. A magvető példázattal ellentétes volna, ha a társadalmi különbségekből adódóan, a csak a szegényeknek, számkivetetteknek, árváknak, csecsemőknek (Tamás ev.) jobban szólna és a gazdagokhoz például nem szólna az ige. Lukács elhagyja a történetből, hogy Jézus végül is megáldotta a gyermeket.

Senki sem teszi kezét az ekére hátra nézve, akinek alkalma van az Isten országára. Lukács 9:62

A nem alkalmas hibás fordítás, ugyanis az alkalmasnál a nem, nem szerepel, és a senki sem, nem az alkalmasra vonatkozik, hanem a kéz rátételére, szarvról szó sincsen. Az üzenet pozitív oldalát eddig minden fordítás negatívan értelmezte logika nélkül, mivel nem mertek változtatni. A régi hagyományoktól való elszakadás jelenik meg.

Nem mindenki megy be az ég /Isten/ országába, hanem aki cselekszi az égi Atya akaratát. Máté 7:21 Tamás 99

Ki az én anyám? Kik a testvéreim? Márk 3:33

Aki teszi az Isten akaratát, az, az én fivérem, nővérem és anyám. Márk 3:35, Tamás 99 Lukács 8:21

Akik az Atya akaratát cselekszik, azok mennek be Isten Országába, azok Jézus rokonai. Márknál konkrétan Isten akaratát cselekvők Jézus rokonai, Lukácsnál pedig az Isten akarata helyett Isten igéjének a hallgatása és annak a cselekvésére tevődik a hangsúly. Így múlik el az üzenet lényege és terelődik át a gyülekezet prédikációjának a követésére. Az, hogy fel kellett cserélnie Lukácsnak a Márk szövegét egy másikkal, jelzi, hogy Lukács már szorosabban behatárolta az Isten akaratát, módosítva az korábbi jelentését.

Ahogy igaz, úgy mondom nektek: Vannak olyanok az éppen itt állók között, akik semmiképp sem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem jelenik Isten országát.” Lukács 9:27

Fontos, hogy nem a mondás illeszkedik a kerethez, hanem a keret illeszkedik a mondáshoz. Tehát az Emberfia, mint Jézus Krisztus visszajövetelére és egy messiási kor kezdetével összhangba hozni ezt a mondást lehet, de nem ugyanaz, amiről Jézus beszélt. Ez nyilvánvaló történelmi tény. Az „Isten országát” kifejezés helyett Márknál itt az áll: „hogy Isten országa eljött erőben”; ennek átírásával Lukács elmossa az eredeti mondanivalót, sokféleképp értelmezhetővé teszi a kifejezést.

Gyertek utánam, és emberek halászává változtatlak titeket! Márk 1: 17 és Máté 4:19

Menjünk máshová, a közeli falvakba, hogy ott is hirdessek! Márk 1:38 és Lukács 4:43

Lukács már átírja a Márkot, ezért nem hiteles nála az „azért jöttem” rész változata, mivel a Márknál konkrétan ugyanaz a szó található, mint ahogy a városból kijött, és Jézus a szövegkörnyezet szerint is arra is utal, hogy azért jött ki a városból, hogy máshol is hirdessen. Nem küldetett, csak azért jött ki a városból. Lukácsnál már megjelenik a teológia, azért jött ki, odafentről a mennyből jött ki, vagyis küldetett, ezért nem azt írja, mint Márk, hogy azért jött ki, hanem azt, hogy azért küldettem. A küldetés a mennyből, már nem azonos a városból való kijövéssel. Itt jelezném, hogy nem értek egyet Gromon András feltételezésével, miszerint a pusztából jött ki, hiszen a szövegkörnyezet azt mutatja, hogy éppen pusztában van, és településről jött ki.

Az ég és föld elmúlik, az én szavaim pedig, bizony nem múlnak el. Márk 13:31 és Tamás 10

Tamásnál csak az eleje található, rejtélyes mondással egészíti ki. Misztika helyett, arra is gondolhatunk, hogy Jézus meg volt győződve tanítása időbeni érvényességéről, mint ami minden korban érvényes. A farizeusok tartották ezt a törvényekről, Jézus a saját tanításait teszi a törvények helyére.

Nincsen próféta gyalázatban, csak szülőhelyén, rokonainál és családjában. Márk 6:4 és Máté 13:57 és Tamás 31

Tamás kiegészíti az orvosos mondással. Jézus önmagát prófétának tekintette, de nem jós értelemben, hanem mint olyan személy, aki képes kritikát gyakorolni a társadalom felé, és a megtérés üzenetét közvetíteni. Márk 8:27 és Lukács 9:18 és Máté 16:13 Az Emberfia változat torzítja a szöveget. Jézusból krisztus kezd válni. Jézus tudni akarta, mit gondol róla a nép. De ti, mit mondotok rólam? Márk 8:29 és Lukács 9:20 a Csia féle fordítás a helyes Péter válaszára vonatkozólag. És Máté 16:15. és Tamás 12 Tamásnál a kérdés ugyanaz a válaszok különbözőek.

Ha valaki egy efféle gyermeket befogad a nevemben, engem fogad be, és ha valaki engem befogad, nem engem fogad be, hanem aki küldött engem. Márk 9:37 és Lukács 9:48 Máté 18:5

Lukács itt is változtat, egyrészt az efféle gyermek helyett konkrétan ezt a gyereket ír, ezzel egyszeri és megismételhetetlen tetté alacsonyítja az általános érvényű mondást. Másrészt elhagyja „az nem engem fogad be” szakaszt. Márk szerint Jézus Istenre mutat a példázattal, Lukácsnál már érvényesül a János féle teológia, - ha valaki megnyitja az ajtót és befogad-, ezért elhagyja a nem kívánatos részt. Máté a gyerek tekintetében visszatér a Márkhoz. Ha valaki Jézussal azonosulva megvendégel, szállást ad, azaz gondoskodik a nincstelenekről, akkor közeledik Istenhez. Ha Jézust meghívják vendégségbe vele együtt a csonkabonkát is be kéne engedni.

Az egészségesnek nincsen szüksége orvosra, hanem annak, aki rosszul van, nem igazakat hívni jöttem, hanem bűnösöket. Márk 2:17 és Lukács 5:32, Máté 9:12-13

Lukács hozzáteszi, „hogy megtérjenek”, új gondolkodásra térjenek. Ez nem minősül agresszív hamísításnak, mivel Jézus eredeti üzenetét, beszédeit erősíti, amivel a hirdetését kezdte. Máté próbálja beszúrni az ismert ószövetségi idézetet a Hóseás 6:6-ból, ám nem változtat a lényegi mondanivalón, sőt pozitívan egészíti ki azt. A bűnöst nem büntetni, hanem gyógyítani kell.

Az pedig, hogy ki ül jobbomon vagy balomon, nem én adom. Márk 10:40, Máté 20:23

Jézus nem foglalkozik hatalmi pozíciók kiosztásával.

Mindenki, aki hozzám jön és hallgat engem, szavaim, és megcselekszi azokat, hasonló a házat építő emberhez, aki mélyre ásott és alapot vetett a kősziklán. Megárad a folyó és behatol a házba, és nem képes megingatni azt, mert helyesen épített ő. Az pedig, aki hallgat engem és nem cselekszi azt amit én mondok, hasonló a földön alap nélkül házat építő emberhez, és beleütközik a folyó és azonnal összeomlott és a ház összeomlása naggyá lett. Lukács 6: 47-49 és Máté 7:24-27

Máté kiegészíti Lukácsot kettős katasztrófával, a víz mellé vihart told be, de a lényegi mondanivalón nem változtat.

Kihez hasonlítanak e nemzedék emberei? És kihez hasonlók? Hasonlók a piactéren ülő gyermekekhez, akik kiáltoznak ezeket mondva: fuvoláztunk nektek és nem táncoltatok, siratóra zendítettünk és nem zokogtatok. Eljött ugyanis János a bemerítő, nem evett kenyeret, nem ivott bort és azt mondjátok: démonja van. És eljött az ember fia, evő és ivó, és azt mondjátok: Íme! Falánk és borivó ember. Vámosok és bűnösök barátja. A bölcsességet minden gyermeke igazolja. Lukács 7: 31-35 Máté 11: 16:19

A hasonlat értelmében János hirdetményére kellett volna táncolni és Jézus hirdetményére, pedig zokogni. Nagy a valószínűsége, hogy Jézus önmagát mondta először, de az evangelista meg akarta tartani a kronológiai sorrendet, de arra már nem figyelt, hogy a hasonlat elejét is átvariálja. Az ember fia itt Jézust jelenti, önmagáról beszél, kétféle összefüggésben használta a kifejezést: önmagára és bárki emberre értve. Lukács beszúrja a bort és a kenyeret, Máténál ez nem szerepel.

Minek kíván ez a nemzedék jelet? Bizony mondom nektek, bizony nem adatik jel ennek a nemzedéknek. Márk 8:12

Tüzet jöttem dobni a földre, és nem akarok mást, csak hogy fellobbanjon. Lukács 12:49 és Tamás 9

Tamás szerint Jézus őrzi is a tüzet.

Gondoljátok, békét jöttem adni a földnek? Mondom nektek, inkább megoszlást. Lukács 12:51 és Máté 10:34 Tamás 16

Máténál megoszlás helyet kard van. A fegyver használata nem jellemző arra a Jézusra, aki a békét hirdeti és elveti az erőszakot, szellemileg lehetne érteni.

A nemzeteken királyok uralkodnak, jótevőknek hivatják magukat a hatalmasok. Ti pedig ne így, hanem a kisebb legyen nálatok a nagyobb, és az uralkodó, mint a szolgáló. Ki nagyobb ugyanis? Aki fekszik, vagy aki szolgál? Aki asztalhoz ül, vagy aki szolgáló? Én pedig ti köztetek, olyan vagyok, mint a szolgáló. Lukács 22:25-27

„Semmit ne vigyetek az útra, csak botot, se kenyeret, se csomagot, se pénzt övben, hanem viseljetek sarut, és ne két öltözet ruhát.” Márk 6:8

Isten gondviselésébe vetett bizalom jelenik meg. A bot és a saru csak Márk evangélium szerkesztői alapján megengedett. A Máté szerint mindkettő tilos. Az ellenmondás a görög szavak elemzésével próbálja meg feloldani a biblikus kereszténység. Mivel a Mátéban a ktaomai szó szerepel, azaz szerezni, szemben a Márkban szereplő airó azaz kézbe venni-vel, ezért hát úgy értelmezik, hogy nem volt szabad újabbakat szerezniük, azon kívül, ami náluk volt. Csakhogy a Lukács szerint, aki ugyan a sarut megengedi, de a botra szintén nemet mond, ugyanazzal az airó kifejezéssel, azaz kézbe venni kifejezéssel, mint a Márknál, ahol viszont igent mond Jézus ugyanerre. Így az ellentmondás feloldása sikertelenné válik.

„Ne tiltsátok őt, ugyanis senki nincs, aki csodát tesz a nevemben és képes rögtön gyalázni engem. Aki ugyanis nincsen velünk, mellettünk van.” Márk 9:39-40 és Lukács 9:50

Lukács megint módosít: elhagyja, hogy Jézust gyalázná valaki, ez megint csak arra utal, hogy Jézus személye kezd krisztussá változni. Itt kell megjegyeznem, hogy a Csia fordítás is helytelen, mivel a görög szöveg szerint „aki nincsen ugyanis ti ellenetek az ti veletek van”, és Lukács kifelejti Jézust. A velünk-et veletek-re változtatja és átvariálja a szöveget úgy, hogy a nincsen velünkből, nincs ellenetek lesz. Aki a Jézust követők csoportjával nem közösködik a gyakorlatban, azzal semmiképpen sem szabad ellenséges magatartást tanúsítani. A későbbi csatlakozás lehetőségét nem vetette el ez a Jézus, szemben a tanítványokkal, akik ezt tették volna.

Miért látod meg a szálkát a te testvéred szemében, mikor a gerendát a saját szemedben nem veszed észre? Hogy vagy képes azt mondani testvérednek, hadd vegyem ki a szálkát a te szemedből, amikor nem látod a te szemedben a gerendát? Képmutató. Vesd ki elsőként a gerendát a saját szemedből, és akkor majd nekiláthatsz a te testvéred szeméből kivenni a szálkát. Lukács 6:41-42 és Máté 7:3-5 és Tamás 26

Amikor pedig alamizsnát teszel, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb. Máté 6:3 és Tamás 62

Tamásnál nincsen emlékezet arról, hogy az alamizsnaosztásról szól a mondás.

A császárnak adjátok vissza a tartozást, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené. Márk 12:17 és Lukács 20:20 és Máté 22:21 Érdekesség: Tamás 100- „és ami az enyém, azt adjátok nekem”!

Ezért mondom nektek, ne aggódjatok lelketekben, mit esztek, sem pedig test tekintetében, mibe öltözködtök. Ugyanis a lélek több mint táplálék, és a test az öltözetnél. Vegyétek észre, hogy a hollók nem vetnek nem is aratnak, nincsen éléstárjuk és magtárjuk, az Isten táplálja őket. Mennyivel inkább titeket, hiszen különbek vagytok a madaraknál. Közületek pedig kicsoda az, aki aggodalmaskodással hozzá tud tenni egy könyöknyit az életkorához? Ha ilyen csekély dologra nem vagytok képesek, mit aggodalmaskodtok a többi felől? Vegyétek észre a virágokat, hogyan növekednek, nem fáradoznak fonással, mondom pedig nektek, Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint azok közül egy. Ha a mező füvét, amit pedig ma és holnap kemencébe dobnak, az Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket kishitűek. Lukács 12:16-28 és Máté 6:25-30 és Tamás 36

Máté elhagyja Jézus kérdését (ha nem vagytok képesek).

Adjátok el a ti vagyonotokat, és adjatok alamizsnát. Ne elavuló erszényeket készítsetek magatoknak. Lukács 12: 31-32 és Máté 6:19-20 és Tamás 76

Máté elhagyja az alamizsna adását, és a földi kincsekhez hozzáteszi a pusztulásukat. Valamint a rozsda, mint harmadik elem a moly és a tolvaj mellé kerül.

Akarom, tisztulj meg! Márk 1:41 és Lukács 5:13 és Máté 8:3

Némulj el, és menj el tőle! Lukács 4:35

Hogyan képes kiüldözni a Sátán a Sátánt? Ha egy királyság önmagát szétszakítja, nem képes megállni az a királyság. Ha egy család önmagát szétszakítja, nem képes megállni az a család. Ha a Sátán felkel önmaga ellen, szétszakad, nem képes megállni, hanem vége van. Senki nem képes elrabolni egy erős házából az eszközöket, hacsak először meg nem kötözi az erőset, és akkor rabolja ki a házat. Bizony mondom, mindent megbocsátanak az ember fiának a bűnöket és a káromlásokat, amikkel csak káromkodtak. De aki a Lélekre káromkodik, a Szentre, nem kap bűnbocsánatot belátható időn belül, hanem felelős marad a bűnért az időn túl is. Márk 3:23-29 és Lukács 11: 17-18, 21-22

Márk szerint Jézus két külön példát említ, egyet a királyságra, egyet a családra, Lukács a kettőből egyet fabrikál. Lukácsnál az eszközök helyett teljes fegyverzet elvétel van, és a maradék szétosztása. Nem logikus, ha konkrétan a sátánról van szó, és vajh milyen maradékot lehetne szétosztani, ami a sátántól való? Egy másik magyarázat szerint az óember, a régi én az, akiről szó van, úgy logikus a Lukács szétosztása.

És Máté 12:27 Jézus itt már gondolatolvasóvá lép elő, Máténál hozzáveszi az evangelista a ház és az erős vitéz történetét is. És ezen kívül fenyegetést (ők lesznek bíráitok), és az Isten országa beteljesülését rögzíti. (elérkezett). Máté szereti összekapcsolni a beszédeket, amik a többi evangéliumban külön állnak, ha úgy gondolja, hogy összetartoznak. És Máté 12:29, a Máté szerkesztett szövege nyilvánvaló mivel, a Belzebúbos történethez illeszti ezt a részt, holott a másik két evangéliumba nem így szerepel a mondás, hanem külön ettől a Máténál szereplő résztől, mint ahogy feljebb utaltam rá. A szerkesztés lényege, hogy egymástól különböző mondásokat összeilleszt egy történetbe, hogy jobban megragadható legyen a történet, de pont ezzel szögezi le a szöveg romlását okozó tényeket. Mivel három egymástól független dolgot kapcsol egybe. és Tamás 35 és Tamás 44 Aki önmagát zárja ki azt Isten sem képes megmenteni.

Leányom, a te bizalmad megszabadított téged, legyél békébe, egészségbe a te bajodtól. Márk 5:34 és Máté 9:22 és Lukács 8:48

Lukács itt is módosít, mint mindig, elhagyja azt, hogy legyél egészségben továbbra is, mivel méltóságon alulinak tarthatta, hogy Jézus miután meggyógyít valakit, olyat mondjon, hogy egészséget kíván neki, mintha nem lenne egyértelmű, hogy soha többet nem lehet beteg az illető. Kiemelendő, hogy a bizalma menti meg, nem a ruha érintése.

Mózes a ti keményszívűségetek miatt engedte meg elbocsátani feleségeiteket, pedig kezdettől nem így volt. Máté 19:8 az V. Mózes 24:1-4 kritikája és embertelenségének az elvetése fogalmazódik meg Jézustól.

Szombat

Lehet szombatonként jót tenni vagy rosszat, tenni, lelket menteni vagy megölni? Márk 3:4 és Lukács 6:9 és ismét Lukács 14:3

Lukács két külön alkalomról beszél, az elsőnél kifejezetten a gyógyításra vonatkoztatva tesz fel új kérdést egy másiknál egy ökör kihúzására a kútból és Máté 12:10 Máté a szombati kérdést összekapcsolja, csak nála verem van nem kút és nem ökör hanem juh kihúzása, és a szabad-e kérdés. Szintén nem jót kérdez, hanem gyógyítást. Akár így is elhangozhatott volna, de két külön álló mondásról van szó, amit összekapcsol a zsinagógai jelenettel. Istenkép a kérdés, nem pedig a konkrét válasz.

Ki az aki kútba esett fiát vagy ökrét ne húzná föl rögtön napközben szombaton? Lukács 14:5 és Máté 12:11

Máté beleépíti a száradt kezű ember gyógyításába a mondatot, fenti idézetet.

Képmutatók! Ki az mindközületek, aki szombaton nem oldja el az ökrét vagy szamarát a jászoltól, hogy itatni vezetné? Lukács 13: 15

A szombat lett az ember miatt és nem az ember lett a szombat miatt, ezért az ember fia ura a szombatnak is. Márk 2:27-28 és Lukács 6:5

Lukács a korábbi mondás lényeges tartalmát is kihagyja! Kihagyja, hogy szombat lett az emberért, csökkentve ezzel a feszültséget a zsidó-keresztény gyülekezetben. Jézus mondását illeszti egy szituációba, hogy legyen kerete a mondásnak. Általában keretet adnak a mondásoknak a körülállók kíváncsisága végett. A mondás hiteles a keret nem. És Máté 12:8. Szintén megjelenik a Hóseási rossz idézet. Az emberfia ebben az esetben nem az apokaliptikus értelemben használatos, hanem, a -bárki ember- értelemben, különben nem volna értelme Jézus tanításának.

Hallottátok, hogy mondatott a régieknek: Ne esküdj hamisan, hanem add meg az Úrnak az esküdet. Én pedig mondom nektek, egyáltalán ne esküdjetek! Máté 5:33-34

Hallottátok, hogy mondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig mondom nektek, szeressétek az ellenségeiteket és imádkozattok a ti üldözőitekért! Így váltok a ti mennyei Atyátok fiaivá, mert ő a Napját felkelti gonoszokra és jókra és esőt ad igazaknak és igazságtalanoknak. Máté 5:43- 45

Az ember fiának van képessége elengedni a vétkeket a földön. Márk 2:10 és Lukács 5:24 és Máté 9:6

A gyógyítással akarják bizonyítani Jézus isteni hatalmát. Jézus viszont arról beszél, hogy minden embernek van képessége, itt Gromon András Márk jegyzetét ajánlanám, ami az emberfia kifejtését tartalmazza.

Senki sem varr alkalmatlan foltot régi ruhára, ha pedig mégis, teljesen elveszti az új a régit és rosszabb szakadás lesz. Márk 2:21 és Máté 9:16

Senki nem önt újbort elavult tömlőbe, ha pedig mégis, szétszakítja a bor a tömlőket, és elveszti a bort és a tömlőket, újbort új tömlőbe. Márk 2:22 és Máté 9:17 és Tamás 47

Talán a mécses véka alá kerül, vagy az ágy alá? Nem mécstartóba teszik? Nincsen ugyanis nyilvánvaló titok, sem olyan, ami titokká lett, hanem kiderül. Márk 4:21-22 és Máté 13:3-8 Tamás 4 és Tamás 33

Amilyen mértékben mértek olyan mérettetik nektek. Márk 4:24

Ugyan mit segít az emberen, ha az egész világot megnyeri, és eljátssza az ő lelkét? Márk 8:36 és Máté 16:26

S ha valaki megbotránkoztat egyet azon kicsik közül, akik bíznak, jobb annak inkább, ha malomkővel a nyakában feküdne a tengerbe dobva. Márk 9:42 és Máté 18:6

Máténál közbeszól a teológia, az „akik bíznak helyett”, „akik bennem hisznek” re cserélődik. Márknál szó sem volt arról, hogy Jézusban kéne hinni, általánosságban a gyermeki bizalomról és az abból való kiábrándításról volt csak szó.

János bemerítése, az égtől volt vagy az emberektől? Márk 11: 30 és Máté 21:25

A jó ember jó kincset hoz elő szívéből, és a gonosz a gonoszból hozza a rosszat. Ugyanis a szív túlteltségéből beszél a szájuk. Lukács 6:45

Nincsen ugyanis jó termőfa használhatatlan gyümölccsel, sem használhatatlan termőfa jó gyümölccsel. Ugyanis minden fa saját gyümölcséről ismerhető meg, ugyanis tövisről nem szednek fügét, és csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt. Lukács 6:43-44 és Tamás 45

Egy ember lement Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik levetkőztették, megverték és otthagyták félholtan. Történ pedig, hogy egy pap ment felé az úton, és meglátva őt kikerülte. Hasonlóképpen jött arra egy levita is és meglátva őt kikerülte. Egy utazó szamaritánus pedig odament hozzá és megkönyörült. Odamenve bekötözte az ő sebeit, olajt és bort öntve rá, ráültette a saját háziállattára elvezette őt egy fogadóba és gondot viselt rá. Másnap elővett kettő dénárt és odaadta a fogadósnak, és azt mondta: Viselj gondot rá, és amit még csak költesz, amikor visszatérek, én megadom majd neked. A három közül kit vélsz felebarátjának, annak, aki a rablók kezébe esett? Lukács 10:30-36

„Igyekezzetek bemenni a szoros kapun: mert sokan, mondom néktek, igyekeznek bemenni és nem mehetnek.” Lukács 13: 24

„A szoros kapun menjetek keresztül, mert széles kapu és tágas út a pusztulásba vezet, és sokan azon mennek be.” Máté 7:13

Boldogok, az irgalmasok, mert irgalmat nyernek. Boldogok, a szív szerint tiszták, mert ők meglátják az Istent. Boldogok a békességre törekvők, mert ők az Isten fiainak fognak hivatni. Máté 5:7-9

Egyes fordításokban is jövő idő, azaz meg fogják látni szerepel.

„Nem fölebbvaló a tanítvány a tanítónál, sem a szolga az ő uránál. Elég a tanítványnak, ha olyan mint a mestere, és a szolga mint az ő Ura. Ha a házigazdát Belzebubnak hívták, mennyivel inkább az ő házanépét?!”

Az ekkor még szóbeli Talmuddal szembeni állásfoglalás:

„Mózesnek mondja – „mestered van, ki az? Józsué.” A mester lett a tanítvány, és a tanítvány lett a mester.”

Nos ezt a rabbinkus nézetet cáfolja Jézus, a mondat hátterében az a kérdés állt, hogy a tanítvány felülszárnyalhatja-e mesterét. Az evangéliumban a lényeg van tömörítve és nincsen kifejtve a kérdés maga, abban az időben ez nyilvánvalóan egyértelmű volt. Viszont ha Mózest lebelzebúbozza Jézus, érthető, hogy meg akarták ölni.

Minden imátokban és kérésetekben, bízzatok, hogy mindazt, amiért imádkoztok és amit kértek, [már] megkaptátok, és [úgy is] lesz nektek! És ha [már] álltok, hogy imádkozzatok, [előbb] bocsássatok meg, ha van olyan akinek van mit megbocsátani, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket (bűneiteket)! Márk 11:24-25 és Máté 6:14

A kifejezés nem tesz különbséget a bűn, a vétek, a botlás vagy a félrelépés, elesés között. A szövegekben ezek felcserélhetőek, még nincsen kifejezett teológia háttér a fogalmak közt, ez nem csak erre a szakaszra érvényes, hanem általánosságban mindegyikre, a görög szó jelentése szerint. Máté megtoldja egy fenyegetéssel a 15-ben, ami a Márkban nem szerepel a régi kéziratok szerint, csak később betoldásként. Isten mindig megbocsát, de ha valaki magát a megbocsátást utasítja el, az magát Istent utasítja el, azaz, nem válik hasonlóvá Istenhez.

Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találtok majd, zörgessetek és megnyittatik majd nektek. Mindenki, aki kér ugyanis kap, és a kereső talál, és a zörgetőnek megnyittatik. Melyik közületek az az atya, akinek fia halat kér, és hal helyett kígyót ad neki? Vagy ha tojást kér skorpiót ad neki? Ha tehát ti, gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni a ti fiaitoknak, mennyivel inkább az Atya fog adni az égből lelket, szentet, azoknak, akik kérik őt. Lukács 11:9-13 és Máté 7:7-11

Ez a részlet a Q szóbeli hagyománya lehet, mivel lényegileg, tartalmilag azonos a mondanivaló, ám Máté kenyeret és követ említ a tojás és skorpió helyett, beszúrja a „minden” kifejezést, hogy a bizalmat erősítse, e nélkül is érthető a szándék. Továbbá elfelejti a „Lélek” megkapását és azt sima „jók” ra cseréli. és Tamás 45 ,1 , 92 , 94