Jézusi hagyomány kutatás

 

Dávidi származás

 

Az Illés eljön hiten kívül a másik zsidó néphit, ami kialakult Jézus korára, az, hogy a messiásnak Dávid királytól kell származnia, ez a néphit ugyancsak bekerült a kereszténységbe, megint csak módosult formában, és ugyancsak ószövetségi igehelyekre való allegorikus magyarázatokkal tarkítva.

 

Ez a néphit több helyen is megfogalmazódik:

 

„Melyet eleve megígért az ő prófétái által a szentírásokban, Az ő Fia felől, a ki Dávid magvából lett test szerint.” Rom. 1:3

„És mikor őt elveté, támasztá nékik Dávidot királyul; kiről bizonyságot is tőn és monda: Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a Jesse fiát, ki minden akaratomat véghez viszi. Ennek magvából támasztott Isten, ígérete szerint, Izráelnek szabadítót, Jézust;” Apcsel. 13:22-23

 

„Ímé győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, Dávid gyökere, hogy felnyissa a könyvet és felbontsa annak hét pecsétét.” Jel. 5:5

 

„Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag.” Jel. 22:16

 

Az ama gyökér és ág: a zsidó és keresztény hagyomány egyöntetűen megegyezett abban, hogy az Ézsaiás 11 az alapja ennek a hitnek, az Ézsaiás 11 ugyanis az eljövendő messiásról szól, és ott található Isai, Dávid apja, akitől származtatják a messiást:

 

„És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik” Ézsaiás 11:1

 

A nemzetségi táblázatokban szintén ez a hit bukkan fel, hiszen azt akarják elfogadtatni, hogy az ő Jézusuk a messiás, ezért leközlik a nemzetségi táblázatokat, amivel éppen ezt a Dávidi származást akarják igazolni, és persze azt, hogy „ősi család sarja”, mint arról már fentebb szó volt.

 

 „Jézus Krisztusnak, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségéről való könyv…” Mt. 1:1

 

 A Máté evangélium, még a tábla leközlése előtt kiemeli ezt. A nemzetségtábláknak politikai és teológiai jelentősége van. Az első teológiai jelentősége pont ez a Dávidi származás, míg a második teológiai jelentősége a nemzetségtáblának az, amikor Ádámig nyúlik vissza a szerkesztő (lásd Lk.3.38), itt a páli eredendő bűn dogmája miatt kellett biztosítani azt, hogy Jézus valóságos ember, magyarán ugyanabból az ádámi természetből való, mint bármelyik ember, mert ha nem így volna, nem lenne kiút az eredendő bűnből. Ez azt is jelenti, hogy a Lukács evangéliumnak a keletkezésekor, már a páli megváltástanban való hit is el volt terjedve.

 

 

A politikai jelentősége az ugyanaz, amiért a szaduceusok is használták a táblákat, minél régebbi papi, főpapi családból tudták igazolni a származásukat, annál nagyobb tekintélyt tudtak magukénak a nép köréből, tehát itt az evangélista célja az, hogy Jézusnak tekintélyt szerezzen, a származása által. Jézus történetében a Dávidi leszármazásnak való megfeleltetés nagyon gyakran előfordul (a későbbi levelekben is). Ismerve az evangélisták törekvését, hogy Jézust a megjövendölt messiásnak állítsák be, nyilvánvaló, hogy a dávidi leszármazás erőltetése is ennek tudható be. A messiás fogalma történelmi változáson ment keresztül, egyszerű jelzőből, várva várt dicső személy, király lett. A Messiás azaz Krisztus jelentését az írásmagyarázati részben elemzem, itt nem térek ki rá.

 

Az Ézsaiás 11 további megfeleltetései:

 

„A kin az Úrnak lelke megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke.” Ézsaiás 11:2

 

Ez a keresztség kikerekített történetében olvasható, mikor is galamb képében leszáll Jézusra a lélek. Az idézet elmarad Lukácsnál, ahogyan születési történetben is.

 

„megveri a földet szájának vesszejével, és ajkai lehével megöli a hitetlent.” Ézsaiás 11:4

 

„És az ő szájából éles kard jő vala ki, hogy azzal verje a pogányokat; és ő fogja azokat legeltetni vasvesszővel; és ő nyomja a mindenható Isten haragja hevének borsajtóját.”

Jel. 19:15

 

Természetesen arra a kérdésre, hogy a bárány miért nem lakik együtt a farkassal, vagy, hogy az oroszlán miért nem szalmát eszik, amit szintén tartalmaz az Ézsaiás 11, az a válasz, hogy az majd a messiás második eljövetelekor lesz.

 

A keresztény teológusok megideologizálják ezt, ugyanis azt állítják, hogy ez pillanatkép prófécia, azaz, részleteket villant fel a messiás életéből, magyarán az egyik sor időben eltérő lehet a másik sortól, azaz, nem muszáj mindennek beteljesülnie egyszerre.

 

 

A zsoltárok tömkelegében szintén messiást láttak a különböző megszólításokban. Jézus ezzel is vitába szállt és azzal is, hogy Dávid fia volna, mind Ő mind a „messiás”. Jézus szerint, csak az írástudók állítják ezt:

 

"Mk 12,35 "Mi módon mondják az írástudók, hogy a Krisztus Dávidnak Fia?”

 

A folytatásban feltett találós kérdéssel teszi egyértelművé, hogy a zsoltáros (amit szintén a messiásra vonatkoztatnak), miért nem szólhat a messiásról:

 

 36. Hiszen Dávid maga mondotta a Szent Lélek által: Monda az Úr az én uramnak: ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul. 37. Tehát maga Dávid nevezi őt Urának, mimódon fia hát néki?"

 

A megfejtéshez nézzük meg azt, egyáltalán miről szól a zsoltár:

 

110. Dávidé zsoltár. Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, a míg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá. 2. A te hatalmad pálczáját kinyújtja az Úr Sionból, mondván: Uralkodjál ellenségeid között! 3. A te néped készséggel siet a te sereggyűjtésed napján, szentséges öltözetekben; hajnalpir méhéből leszen ifjaidnak harmatja. 4. Megesküdt az Úr és meg nem másítja: Pap vagy te örökké Melkhisedek rendje szerint. 5. Az Úr a te jobbod felől; megrontja az ő haragja napján a királyokat; 6. Ítéletet tart a nemzetek között; telve lesz holttestekkel; összezúz messze földön minden főt. 7. Az út mellett való patakból iszik; ezért emeli fel az ő fejét."

 

 

A saját korában kell értelmezni az adott igeverset, ha helyesen szeretnénk érteni, miről szólt.

 

Ha Dávidé a zsoltár, akkor ő énekli, számos utalás is van erre.

 

1. A Zsoltárokban szó sincsen Dávid fiáról, vagy messiásról.

 

2. Dávidnál az Úr a Jahve, és az ő ura pedig Saul király, tehát Jahve mondja Saulnak, hogy a jobbjára üljön.

 

3. Jézus szerint az írástudók állítják, hogy a Krisztus Dávid fia, és nem Jézus állítja, ezekre mondja, hogy őrizkedjetek a farizeusok és írástudók kovászától!

 

4. A zsidó vallásban Dávid idejében fel sem merült, hogy valaki létezett volna mielőtt megszületett (ez a platonikus illetve gnosztikus felfogás).

 

5. Valakinek a jobbján lenni azt jelenti, hogy mellette van kitart vele, itt Saul kitart a törvényben akkor Jahve kitart mellette a harcban.

 

6. Az írástudók (ma a keresztény teológusok) állítják csupán, hogy itt Dávid Krisztushoz beszél, s ez a félreértés egész alapaja.

 

A jelenések illetve a zsidó levél allegorizálja, melkisédeket Jézusra. Itt ez is Saulnak szól, ám a melkisédek nem egy személy, hanem egy szóvirág a malek és a shalom összevonásából, a békesség királya, magyarul annyit tesz, béke uralkodik az illetővel.

 

Egy ellenmondás a 101 ellentmondásos gyűjteményből:

 

1. „És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél. ~ És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK. ~ Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét;” (Lukács Evangéliuma, 1:30-32) – igen

2. Mivel Jézus Jójákim leszármazottja volt (lásd: Máté Evangéliumát 1:11 és Krónika I. Könyvét 3:16) és ugyanakkor Jójákim el volt átkozva az Úrtól, hogy az utódjai közül senki sem foglalhatja majd el a Dávid trónját (lásd: Jeremiás próféta könyvét 36:30), Jézus nem örökölhette Dávid trónját.