Jézusi hagyomány kutatás

A 22. zsoltár szintén jelentős szerepet játszik a Messiás történetben.

 

A messiás kicsúfolása és a fejek hajtogatása

 

„embereknek csúfja és a nép útálata.” Zsolt. 22:7

 

„És a nép megálla nézni. Csúfolák pedig őt a főemberek is azokkal egybe” Lukács 23:35

 

„A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:” Zsolt. 22:8

 

 „Az arramenők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván.” Máté 27:39

 

„Az arra menők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván és mondván” Márk 15:39

 

A köntösre való sorsvetés

 

Szintén a 22. zsoltárból való, mind a négy evangélium megírja, János és Máté megírja, a hivatkozást, amire alapozva írják meg, hogy az írások beteljesedjenek:

 

„Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek” Zsolt. 22:19

 

„Minek utána pedig megfeszíték őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén; hogy beteljék a próféta mondása: Megosztozának az én ruháimon, és az én köntösömre sorsot vetének.” Máté 27:35

 

„Ezt ne hasogassuk el, hanem vessünk sorsot reá, kié legyen. Hogy beteljesedjék az írás, a mely ezt mondja: Megosztoztak ruháimon, és a köntösömre sorsot vetettek.” Jn. 19:24 és Lukács 23:34 és Márk 15:24.

 

 

Jézus utolsó szavai a kereszten

 

Ima kezdte, szintén egy részlet a 22. Zsoltárból.

 

„Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” Zsolt. 22: 2 Márk 15:34, Máté 27:46 

 

 

Ecet

 

A 69. zsoltár párhuzama alapján ecetet kell innia:

 

„szomjúságomban eczettel itatnak vala engem” Zsolt 69:22

 

„Ezután tudván Jézus, hogy immár minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az írás, monda: Szomjúhozom. Vala pedig ott egy eczettel teli edény. Azok azért szivacsot töltvén meg eczettel, és izsópra tévén azt, oda vivék az ő szájához.” Jn. 19:29 +Máté 27:34, Lk. 23:36

 

Csontjai nem töretnek meg

 

A János evangélium egyik szerkesztője is úgy tekint Jézusra, mint áldozati bárányra:

 

Jn. 1:29, 36 „Másnap látá János Jézust ő hozzá menni, és monda: Ímé az Istennek ama báránya, a ki elveszi a világ bűneit!” „És ránézvén Jézusra, a mint ott jár vala, monda: Ímé az Isten Báránya!”

 

Ennek megfelelően csontjai nem törethetnek meg, ezért hát a lábszárait nem törik el a kereszten, a Mózesben megírt előírásokra alapozva. „csontot se törjetek össze abban.” II. Mózes 12:46

 

az azonosítás, szintén a János evangéliumából:

 

„Mert azért lettek ezek, hogy beteljesedjék az írás: Az ő csontja meg ne törettessék.” János 19:36

 

A mózesi törvény szerint a kivégzett embert még aznap el kellett temetni (MTörv 21,22 kk.). Ezen a napon a temetéssel különösen sietni kellett, mert a húsvétnak - s egyszersmind a szombatnak is - előkészületi napja volt, amikor is naplemente után már semmi fajta nehéz munkát, így temetést sem volt szabad végezni. Mivel pedig a keresztre feszítettek rendszerint csak hosszú szenvedés után (volt eset, hogy 24 órán túl) haltak meg, azért kérik a zsidó főpapok Pilátust arra, hogy törjék össze a megfeszítettek csontjait. Egyáltalán nem életszerű az, hogy a római helytartó úgy cselekszik, ahogyan a megszállt, leigázott nép vallási vezetői akarják.