Jézusi hagyomány kutatás

A mózesi tízparancsolat, mint már az üdvösség feltétele, szintén megjelenik „Jézusnál” igaz töredezve. A gazdag ifjúval történő párbeszédben ötöt elismétel és megerősít, s a már említett preferált szeretet parancsot, csak hatodiknak sorolja hozzá:

„Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat. Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; Tiszteld atyádat és anyádat; és: Szeresd felebarátodat, mint temagadat.” Máté 19:17-19

„Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked. Ne ölj. Ne paráználkodjál. Ne lopj. Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.” II. Móz. 20:12-16
 „Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat.” III. Móz. 19:18

A tízparancsolat erősítése kiegészül, a ne paráználkodj, azaz ne törj házasságot megismétlésével is, sőt a törvény szigorításával találkozunk:

 „Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál! Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében.” Máté 5:27
 Csia Lajos fordításában:

„Hallottátok, hogy azt mondták: Ne törj házasságot! De én azt mondom nektek, hogy szívében már házasságot tört az is mind, aki úgy nézett asszonyra, hogy megkívánta azt.” „többé ne vétkezzél!” Jn. 8:11
 „Ne paráználkodjál.” II. Móz. 20:14

 A Csia fordításból jól látszik, hogy a gonosz kifejezést nem tartalmazza a szöveg, így aki csak abba kapaszkodna bele, hogy nem gonoszul szabad megkívánni, az tévedés áldozata. A Károli Gáspár féle fordítás teljesen mást jelent, mint a Csia Lajos féle. A paráználkodás és a házasságtörés két különböző bűn. A paráználkodás az, ha valaki testi igényeinek a kielégítésért anyagi javakat nyújt a másik embernek, mindkét felet bűnösnek tartják. A házasságtörés pedig, olyan ember ellen elkövetett cselekedet, amely ember törvényes házasságban él, a két ember, házastársak szétválasztása. Egyik fordításban sem szerepel a hajadon kifejezés. Tehát asszonyról van szó, így aki hajadon nőt kíván meg, nem követ el bűnt. Jézus itt is a törvény szigorításának a céljával tanít. A Károli féle fordítás esetén az lehet a cél, hogy az ember ne herdálja el a vagyonát. A Csia féle fordításnál az lehet a cél, hogy megőrizze a házasság erkölcsi tartását. Jézus ebben az esetben is szigorítja a törvényt.

A ne ölj, pedig még egyszer megismétlődik, sőt a törvény szigorításával találkozunk:

 „Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert a ki öl, méltó az ítéletr, Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, a ki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre” Máté 5:21
 „Ne ölj.” II. Móz. 20:13

 Mi az ítélet? Az ítélet halál:

 „A ki úgy megver valakit, hogy meghal, halállal lakoljon.” II. Móz. 21:12
 „Ha valaki agyon üt valamely embert, halállal lakoljon.” III. Móz. 24:17
 „A ki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert.” I. Mózes 9:6

 Jézus ebben az esetben is szigorítja a törvényt, vagyis már az is méltó a halálra, aki haragszik.
Megismétlődik a szülők tisztelete, mint isteni parancs, szintén ítélettel, sőt nyíltan kimondott halálbüntetéssel:
 „Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon.” Máté 15:1-7

 „A ki szidalmazza az ő atyját vagy anyját, halállal lakoljon.” II. Mózes 21:17

 Ez utóbbi kettőnél még szigorítás is található. A házassági elvállás elleni beszédben „Jézus” szintén mózesi iratokat hív segítségül:

 „De a teremtés kezdete óta férfiúvá és asszonnyá teremté őket az Isten. Annakokáért elhagyja az ember az ő atyját és anyját; és ragaszkodik a feleségéhez, És lesznek ketten egy testté! Azért többé nem két, hanem egy test.” Márk 10:6-8

 „Ő pedig felelvén, monda: Nem olvastátok-é, hogy a teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonynyá teremté őket, És ezt mondá: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy test. A mit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válaszsza.” Máté 19:4-6

„Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.” I. Móz. 1:27
„Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.” I. Móz. 2:24

 Az Istenhez való ragaszkodás megelőzi a családtagokat gondolatkör szintén Mózestől származik:

„A ki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és a ki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám.” Máté 10:37
 „Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.” Lukács 14:26
 „A ki azt mondta az ő atyjáról és anyjáról: Nem láttam őt; és az ő atyjafiait nem ismerte, fiaival sem gondolt; mert megtartották a te beszédedet, és ragaszkodtak szövetségedhez.” V. Móz. 33:9

 

meghasonlás és családi békétlenség a Mikeástól való beemelés:

"Mert a fiú bolondnak tartja atyját, a leány anyja ellen támad, a meny az ő napára; az embernek saját háznépe az ellensége." Mikeás 7:6

"Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támaszszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt; És hogy az embernek ellensége legyen az ő házanépe." Máté 10:35-36 Lk. 12:51-53