Az Újszövetségi levelek vizsgálata

Ídőrend (kitérve az evangéliumokra is):

Ortodox nézet szerint i.sz. 96 Római Kelemen első levele, Andrew Gregory szerint 70 és 140 közt bármikor keletkezhetett, McDonald szerint kanonikus volt, mivel a Codex Alexandrinus tartalmazza.

Anthiókiai Ignatius, aki i.sz 117 körül hunyt el, ismer néhány páli levelet, mivel idéz belőlük. Az evangéliumokat még nem ismeri állítja Helmut Köster, aki doktori disszertácijában is kifejti, hogy Ignatiusnál az evangélium kifejezés egy szóbeli hagyományra utal, és nem valamelyik konkrét evanggéliumra.

Jusztin Mártír aki i.sz. 165 körül hunyt el, használja az evangélium kifejezést, de szintén nem nevez meg még evangélistát. Nála már szerepelnek evangéliumi idézetek, ám ezekben az idézetekben, nincsen különvéve még a későbbi Máté féle és Lukács féle verzió, mivel úgy idézi őket, mintha azok egy evangélium lennének, összefüggő szöveggel, azaz egymás után összekapcsolja a Máté és Lukács szövegeket.

Nála ki kell térnünk, egy nagyon jelentős dogmatikai váltásra!!

Most, hogy ismét felvetültek a Bibliai ellentmondások, a testi származás vagy szűzen születés kérdése, szeretnék egy kis kommentárt adni a témához. Pál apostol nem sejthette azt, hogy az általa alapított gyülekezetek halála után egy emberöltővel befogadják azokat a görög-római vallási nézeteket, amik ellen ő maga olyan hevesen fellépett, és ostorozta a körüllakó (paganus - pogány) vallások nézeteit. Nem csupán a szent hármasság, hanem a szűznemzés is ebbe a kategóriába esik.

Hol is tartunk a kronológiában a befogadásnál? Mik lehetnek a befogadás okai?

Időszámításunk szerint 139-ben tartunk, az időpont fontos, jelzi azt, hogy már túl vagyunk a zsidó – római háborún, ám nem vagyunk túl a keresztényüldözésen. Egy szerencsétlen sorsú filozófus a frontember, a neve: Justinus Martyr (Saint Justin). A dolog úgy áll, hogy ez a filozófus i.sz. 139-ben közreadja a A keresztények védelme című munkáját. Ebben a műben Jusztinusz elsőnként ismeri fel, hogy a szűzen születés eszméje, misztikuma mennyire hasznos a kereszténységnek. Ez a felismerés a későbbiekben az egyházi dogmák szerves része lett, annak ellenére, hogy összeegyeztethetetlen a Pál leveleivel, vagy a Pálnak tulajdonított levelekkel.

Ne felejtsük el, hogy a Márk evangélium szerzőjének még nem fontos a Dávid vonal annyira, hogy foglalkozzon vele, és azt se felejtsük el, hogy a János evangéliumban pedig már nem fontos, mert ott már érvényesül a prológusban a közvetlen Istentől való származás. Máté, Lukács valamint Pál írásaiban pedig fontos szerepet kap a Messiás származásának Dávid vonala.

Miért lehetett hasznos a szűzen születés eszméje a kereszténységnek annyira, hogy beolvassza azt?

Ennek több oka is van. Az első ok, hogy Jézus személye fejlődik a teológiában, ember fiából Isten fia, majd később valóságos Isten lesz. Jézus istenségének a bizonyítására nagymértékben felhasználható a szűznemzés. A kor vallási vitáiban minimum olyan szintre lehet emelni Jézust, mint Zeusz bármelyik gyermekét. Egy másik ok a zsidó vallástól való elkülönülés, egy harmadik ok pedig a Római Birodalom, üldöző politikája.

A Római Birodalom nem nézte jó szemmel, pláne a fent említett háború után, hogy valaki, vagy valakik a Dávid fia Messiás nevében lépnek fel, hiszen igényt formálhatnak Salamon király dicsőséges országának helyreállítására. Ez az egyik Messiás, akit a zsidó vallás várt. Amennyiben érvényesül az, hogy a keresztények Messiása (Krisztusa), nem Dávidtól származik, hanem egyenesen Istentől, így kiderül az, hogy a keresztények nem törekednek arra, hogy Salamon királyságát visszaállítsák. Ennek fényében is nagyon jól jött a szűzen születés eszméje, mert a Római Birodalom irányában mentesíthetik magukat attól, hogy ők bármiféle fegyveres lázadást szítanának a Dávid fia Messiás nevében, így a gyanú árnyéka lekerül róluk. Ne felejtsük el azt se, hogy ez mennyire fontos volt, hiszen a történelmi kommentárokból kiderül, hogy Traianus és Domitianus római császárok üldözték a Dávid ház tagjait.

Mindezek fényében a ma már megtalált Máté 1:16 szövege, miszerint „József nemzette Jézust”, a későbbiekben módosításra kerül a „Jákób nemzé Józsefet, férjét Máriának, a kitől született Jézus, a ki Krisztusnak neveztetik” szövegre.

Pálnak mindezekről sejtelme sem lehetett, hiszen halála után történtek a fent említett befogadás dolgok. A hiba abban van, hogy a keresztények nem voltak elég körültekintőek, így Pál leveleiben három helyen nem kerültek átírásra a szövegek. Ennek oka az is lehet, hogy a páli szövegkörnyezet nem tette lehetővé azt, amit a Máté evangélium szövegkörnyezete lehetővé tett.

Végezetül pedig felsorolom az általam említett három helyet:

„Az ő Fia felől, a ki Dávid magvából lett test szerint” Rom. 1:3 K.G.

„Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, a ki asszonytól lett, a ki törvény alatt lett” Gal. 4:4 K.G.

„Hiszen köztudomású, hogy Urunk Júda törzséből származott” Zsid. 7:14 Kat. MEK

Ezek a páli levélrészletek éles ellentétben állnak a nem testi származással, azaz az isteni szűznemzéssel és a szűzen szüléssel, születéssel.

Tatian Diatesszarón kb. i.sz. 170.

Az evangélisták nevei elsőként Irenaeusnál bukkanak fel (elhunyt 202 körül), Ireneaeus az Eretnekségek Ellen írt művében hangsúlyozza, hogy csak négy kanonikus evangélium lehet, mivel Isten a négyes számot több helyen is megmutatja, például a négy égtájban, vagy a négy lelkes állatban (Ezékiel, Jelenések).

Alexandriai Kelemen (kb i.sz. 150-215), ismer még két evangéliumot, a Héberek evangéliumát, és az Egyiptomiak evangéliumát.