Jézusi hagyomány kutatás

 

 

A Jeruzsálemi bevonulás leírásakor, először is egy apró ellentmondás található az állatok számában illetve azon, hogy Jézus egy vagy két állatot ült-e meg:

 

 „És oda vivék a vemhet Jézushoz, és ráveték felső ruháikat; ő pedig felüle reá.” (Márk Evangéliuma, 11:7)

 

 „Találván pedig Jézus egy szamarat, felüle arra, a mint meg van írva: Ne félj Sionnak leánya: Ímé a te királyod jő, szamárnak vemhén ülve.” János 12:14-15

 

„Elhozák a szamarat és annak vemhét, és felső ruháikat rájuk teríték, és ráüle azokra.” (Máté Evangéliuma, 21:7)

 

 

A prófécia, amire itt hivatkoznak Zakariás tekercséből való:

 

„Örülj nagyon, Sionnak leánya, örvendezz, Jeruzsálem leánya! Ímé, jön néked a te királyod; igaz és szabadító ő; szegény és szamárháton ülő, azaz nőstényszamárnak vemhén.” Zakariás 9:9

 

Míg János evangélium, csak utal rá, hogy meg van írva, addíg a Máté szokásához híven idézetet is hoz:

 

„Mindez pedig azért lett, hogy beteljesedjék a próféta mondása, a ki így szólott: Mondjátok meg Sion leányának: Ímhol jő néked a te királyod, alázatosan és szamáron ülve, és teherhordozó szamárnak vemhén” Máté 21:4-5

Máté jobban figyel a Zakariás 9-re mint János evangélista, ezért jegyzi meg, hogy szamáron és csikaján érkezik, azaz pontosítja a leírást, hogy jobban megfeleljen az ószövetségi szakasznak. Szembetűnő az, hogy a legkorábbinak tartott Márk evangéliumban, még csupán egy vemh, azaz csikó szerepel végig a történetben, sőt, semmilyen utalás nincsen még semmilyen beteljesült próféciára. A következtetés az, hogy az ószövetségi igehely utalások később kerültek bele a történetbe. Ugyanakkor, ha elolvassuk a Zakariás kilencedik fejezetét láthatjuk, hogy ismételten nem Jézusról szóló leírás, mondhatni semmi köze nincsen hozzá. Egy csomó város van felsorolva, akikhez, illetve akikről szól a prófécia, mint terhelő ige, ugyanakkor egy földi király pusztításáról és győzelméről és minden földet elfoglaló királyságáról van szó, és nem pedig egy próféta eljöveteléről, aki nem hogy nem lett uralkodó, hanem keresztre feszítés általi ki lett végezve. Az a tendencia figyelhető meg, hogy Jézus történetéhez a szerkesztők ószövetségi igehelyeket keresgéltek ki, hogy „beteljesedjék” „amint meg van írva”. Ahol pedig hiányos történeti szakaszok voltak, lásd gyerekség történetek, ott meg egyszerűen az ószövetségi igehelyből kreáltak Jézus történetet. A hivatkozások eredeti értelme vagy annak szövegkörnyezete, tartalma, egyik esetben sem stimmel a Jézus történetéhez, leszámítva persze azt az egy kiragadott mondatot, amit más környezetbe helyeznek, és új értelmezéssel ruháznak fel. Míg a mi korunkban az írásmagyarázat legalapvetőbb elemi kritériuma, hogy az adott szakasz értelmezéséhez meg kell vizsgálni a szövegkörnyezetet, addíg az evangéliumok szerkesztői a saját korukban abszolút függetlenítenek egy-egy szövegkörnyezetéből kiragadott mondatot és áthelyeznek egy teljesen más szövegkörnyezeti szakaszba.