messias-elofutara

Az előfutár

Az előfutárról alkotott kép vegyes, kibontása is összetett. A messiás-történet szoros eleme, előzménye, az a néphit, hogy Illés próféta visszajön a messiás előtt, és utat készít számára. Ez az útkészítési kísérlet lehet egyszerű magasztaló bemutatás, mint a János evangéliumban, de lehet idézetek sokasága, mint azt látni fogjuk. Jézus több esetben élesen elhatárolja magát az Illés vonaltól, ennek ellenére az evangélisták mégis kierőszakolják, hogy Jézusnak tulajdonított szövegekkel elismertessék és legitimmé tegyék az Illés vonal néphiedelmét, fontosságát. Az Illés vonal egy nagyon erős érv volt messiás bizonyítása mellett, mert a néptömegek széles körében elterjedt volt, ezért az evangélistáknak is fontos volt, hogy felhasználják. A vizsgálat bibliakritikai szempontból fontos, hiszen kimutathatóak a szövegek változásai, hiszen ma is mást tartalmaz a Szent István társulati katolikus biblia, és mást a Károli Gáspár féle verzió ugyanannál a szövegnél.

Az evangélisták törekvése, hogy Keresztelő Jánost Illésként mutassák be, mint a messiás előfutára, azaz úgy, mintha Jézus előfutára volna.

A szinoptikusok mindegyike Ézsaiásra hivatkozik, és Márk ezen felül Malakiásra, közvetve Mózesre (II. Mózes 23:20). Elsőként vizsgáljuk meg a Márk féle szöveget:

„A mint meg van írva a prófétáknál: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád előtt, a ki megkészíti a te útadat előtted; Kiáltónak szava a pusztában: Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek meg az ő ösvényeit” Márk 1:2-3

Ez a Károli féle szöveg.

„Amint Izajás próféta megírta: Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy előkészítse utadat. A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!” Márk 1:2-3

Ez pedig a Szent István társulat féle szöveg.

A korai Márk szövegben Ézsaiás próféta szerepelt, ám már egész korán Origenész idejében észrevették, hogy Malakiás féle hivatkozás is található benne, így helyesnek vélték azt, hogy az Ézsaiást kijavítsák, és próféták szó legyen ott, hiszen több prófétáról is szó van. Majd a későbbiekben, a szöveghűség okán, visszatértek némelyek az Ézsaiáshoz. Az „idézetek” egyébként sehol sem pontosak. Itt nem csupán azt lehet látni, hogy belenyúlnak a szövegbe az elképzelésüknek megfelelően javító szándékkal, hanem azt is, hogy a régebbi, korai Márk szöveg is téved és pontatlan. A további vizsgálathoz, szükségünk lesz a hivatkozások szövegére. Lássuk a Malakiást:

„Ímé, elküldöm én az én követemet, és megtisztítja előttem az útat, és mindjárt eljön az ő templomába az Úr, a kit ti kerestek, és a szövetségnek követe” Malakiás 3:1

Márk messiási értelmezéssel ruházza fel a szövegeket, az „én előttemet”, ami eredetileg Jahvéra vonatkozik, átírja „előtted”-re Jézusra vonatkoztatva. Az evangéliumban található idézetek egyáltalán nem azonosak konkrétan az ószövetségi részekkel. A Malakiás szöveg szerint maga Jahve jön el, az evangélium szövegei szerint Jézus előtt jön a követ. Ez a követ, pedig nem más, az evangélisták szerint, mint maga Illés próféta:

„Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.” Malakiás 4:5-6

Ám még mielőtt ennek igazolásaihoz érkeznénk az újszövetségből és persze cáfolataihoz, meg kell vizsgálnunk az Ézsaiás szövegét is:

„Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává. És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt.” Ézsaiás 40:3-5

Valamint a Máté és Lukács féle szövegre is szükségünk lesz:

„Annás és Kajafás főpapsága alatt, lőn az Úrnak szava Jánoshoz, a Zakariás fiához, a pusztában, És méne a Jordán mellett lévő minden tartományba prédikálván a megtérés keresztségét a bűnöknek bocsánatjára; A mint meg van írva Ésaiás próféta beszédeinek könyvében, ki ezt mondja: Kiáltónak szava a pusztában: Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek az ő ösvényeit. Minden völgy betöltetik, minden hegy és halom megalacsonyíttatik; és az egyenetlenek egyenesekké, és a göröngyös útak símákká lesznek; És meglátja minden test az Istennek szabadítását.” Lukács 3:2-6

Lukács, már több ézsaiási szöveget vesz be a leírásba, mint Márk. Az Ézsaiási részben a pusztában készítik az utat, és nem pedig a kiáltó szó van a pusztában. Lukács pedig szabadítást ír, holott az héberben dicsőségről van szó.

„Azokban a napokban pedig eljöve Keresztelő János, a ki prédikál vala Júdea pusztájában. És ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa. Mert ez az, a kiről Ésaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő ösvényeit. Ennek a Jánosnak a ruhája pedig teveszőrből vala, és bőröv vala a dereka körül, elesége pedig sáska és erdei méz” Máté 3:1-4

Ez pedig a Máté féle szöveg. Mindez természetesen csupán az előzménye az Illés vonalnak. Itt a Máténál, illetve a Márknál is csak 3 sorral lejjebb, olvassuk az első hasonlítást:

„János pedig teveszőrruhát és dereka körül bőrövet viselt vala, és sáskát és erdei mézet eszik vala.” Márk 1:6

Azt, hogy Illés hogy nézett ki (amire külön nem kellett hivatkozni, mert az adott korban köztudomású volt), megtudjuk a Királyok könyvéből:

„Egy szőr-ruhás ember, derekán bőr övvel felövezve. Akkor monda: Thesbites Illés volt”.

II. Királyok 1:8

Most pedig térjünk vissza, hogy mindez, hogyan és miként kapcsolódik az Illés vonalhoz.

A már említett Malakiás féle prófécia:

A Malakiás szövegében szereplő nagy és félelmetes nap az eljövendő messiás ítélkezése a végítéletére vonatkozó utolsó nap, ugyanis a zsidó hitvilágban is összekapcsolódik a végidő a messiás eljövetelével, ahogyan jelenleg a keresztény vallásban is, ahol ugyanez a hit él tovább, más köntösben. Természetesen, ahogyan a kereszténységben is a zsidó vallásban is többféle elképzelés volt mind a messiásról, mind a végső időkről.

Most térjünk arra, hogy a sok csúsztatás és átírás ellenére sem azonosíthatóak az ószövetségi részek tartalmilag sem Jézus történetével. Először is nem ért véget a történelem a „messiás-Jézussal”, hanem azóta is folytatódik, ezért Keresztelő János semmiképpen nem a Malakiási végítéletet hirdető messiás előfutára, azaz nem lehet az, Illés, aki be van ígérve, több okból sem. Másodszor ezt éppen egy Jézusi beszéd támasztja alá, miszerint az ő küldetése az ellenkezője annak, amit Illés tenne. Kijelenti, hogy nem azért jött, hogy az „atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz,”, amint azt a Malakiás szövege állítja, hanem épp ellenkezőleg:

„Mert azért jöttem, hogy meghasonlást támaszszak az ember és az ő atyja, a leány és az ő anyja, a meny és az ő napa közt; És hogy az embernek ellensége legyen az ő házanépe.” Máté 10:35-36

„Meghasonlik az atya a fiú ellen, és a fiú az atya ellen; és az anya a leány ellen, és a leány az anya ellen; napa a menye ellen, és a menye a napa ellen.” Lukács 12:53

Ezek egyébként nem Jézus saját tanításai, hanem éppen egy prófétai beszéd megismétlései, illetve felhasználásai, Mikeás prófétától:

„Mert a fiú bolondnak tartja atyját, a leány anyja ellen támad, a meny az ő napára; az embernek saját háznépe az ellensége.” Mikeás 7:6

Az, hogy a saját családja volna az ellenség, szintén több helyen szerepel még Jézus beszédében, de ez nem tartozik szorosan a tárgyhoz ezért, most erre nem térek ki, de így már érthetőbbé válik az is, hogy egyáltalán miért mondott ilyeneket, pont azért, hogy ellenálljon.

Jézus egyértelműen kijelenti azt, hogy nem képviseli azt, amit Illés tenne, sőt az ellenkezőjét képviseli, tehát nem lehet őt magát beleilleszteni sem az Illés vonalba, sem abba a messiás vonalba, amihez Illést társítják előfutárként.

Még nagyobb ellentét mutatható ki Keresztelő János és Jézus között, ugyanis János szemben Jézussal a törvényt és a szabályokat követte, és követelte. Erre több példát is lehet említeni. Semmiképpen nem lehet előfutárja egy mózesi törvényeket szigorúan betartó annak, aki a törvénytől való szabadulás pártján volt.

Arra, hogy János a törvényt tartotta és hirdette, az első példa:

Heródiás Antipasz féltestvérének, Fülöpnek a felesége, ezért törvény szerint csak akkor házasodhatna Antipasszal, ha Fülöp meghalt volna, így Antipasz nem vehette volna feleségül. Keresztelő János ezt a törvényszegést nyíltan meg is mondta a királynak és ezért életével fizetett.

A második példa János tanítványainak a szemrehányásából derül ki:

„Akkor a János tanítványai jövének hozzá, mondván: Miért hogy mi és a farizeusok sokat bőjtölünk, a te tanítványaid pedig nem bőjtölnek?” Máté 9:14

A rabbik szerint a böjt két napja kedd és csütörtök, a Lukács 18:12-ben a farizeus is heti két nap böjttel büszkélkedik. Kötelező a böjt a törvény szerint engesztelés napján és szárazság idején. Magánböjtöt lehetett gyakorolni bűnbánat, gyász vagy aszkétikus okokból önkéntesen is. János aszkéta életmódot tartott helyesnek:

„eljött Keresztelő János, a ki kenyeret sem eszik, bort sem iszik” (Lk.7:33)

Tanítványai követték ebben, Jézus és az ő tanítványai ezzel ellentétben ettek és ittak és nem böjtöltek. Ez az újabb ellentét, szintén nem az előfutár szerepét igazolja, hanem az ellenkezőjét. További ellentét mutatható ki, egy fontosabb kérdésben, magáról az Istenről alkotott véleményben is kettőjük között.

János szerint Isten, haragvó ítélőbíró, akinek a bosszúja elől meg kell menekülni (a fejsze a fák gyökerén van), szemben Jézussal miszerint Isten még az ellenségeit is szereti. János önmagát sem tartotta Jézus előfutárának, sőt Jézusról sem tudta kicsoda, ezt bizonyítja, hogy a börtönből is bizonytalanságnak ad hangot, mikor megkérdezi Jézust, hogy ő-e a messiás vagy mást várjanak (Lk. 7:20, Mt. 11:3).

Bibliát ismerő ember, joggal ágálhat az ellen a vélemény ellen, hogy ez nem ellentét, mert Jézusnál is kimatatható a szövegekből a törvénytisztelet. Annak kimutatása, hogy Jézus a törvénytől való szabadulást hirdette, külön tanulmány, amire most részletesen nem térek, ki mert más a témája ennek az írásnak, csak három igehelyre, amik lényegileg egészében véve kifejezők és pont ide illenek:

,,A törvény és a próféták Jánosig tartottak. Azóta az Isten országának örömhíre terjed.'' (Lk 16,16).

Valamint Jézus szerint János nem részese Isten országának: ,,aki a mennyek országában a legkisebb, az nagyobb nála'' (Mt 11,11) Jézus szerint, bemerítő János nem született újjá lélektől, ezért hívja: „asszonytól született”nek, utalva arra, hogy neki is újjá kéne születnie lélektől. (ezt a megjegyzést P.I. nyomán írtam).

Jézus és János közötti feszültséget enyhíteni akarták, az utólagos beírásokkal, ám még a katolikus portálon is olvashatjuk, hogy valami nem stimmel pont annál a résznél, amikor a „messiás előfutárával” bemutattatják a „messiást”:

„Ha a Keresztelő tanúságot tett volna a már jelenlévő Jézus Messiás-voltáról, akkor János mozgalmának utóélete érthetetlen volna. Nem lehetne mással magyarázni, mint a Jézussal és az ő közösségével való -- a Keresztelő szavaira alapuló -- nyílt szembefordulással. Az viszont nagyon is érthető, hogy a Krisztusra visszatekintő ősegyházi igehirdetés arra törekedett, hogy az eljövendő világbíró prófétáját már az elérkezett, jelenlevő Messiás Jézus tanújává tegye, különösképpen a János-szektával való viták miatt. Ez a törekvés mindenekelőtt a János-evangéliumban szembetűnő. A legrégibb hagyomány szerint a Jordán-parti kinyilatkoztatás eseményei kizárólag Jézusra irányulnak (Mk 1,9--11). A negyedik evangélium viszont Jézus méltóságának különleges, Jánosnak és másoknak szóló tanúságaként értelmezi (Jn 1,30--34). Nyomatékkal mutat rá a Keresztelő a Jordánnál megjelenő Jézusra: ,,Íme, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit!'' (1,29), és maga küldi tanítványait Jézushoz (1,35--51). Hatásosabban és erősebben nem lehetett volna a Jézus és a Keresztelő között fennálló kinyilatkoztatás-történeti viszonyt a Keresztelő- mozgalomnak címezve ábrázolni.” http://www.katolikus.hu/szentek/szent90.html

Visszatérve a Malakiás és Ézsaiás útkészítős, előfutáros, Illéses témájához, amire hivatkozva beszélnek Keresztelő Jánosról és munkájáról, a teljes kép bemutatása miatt, fel kell sorolnunk, azokat az igehelyeket is, ahol az evangéliumszerkesztők, immár félreérthetetlenné akarták tenni azt, amiről az ószövetségi hivatkozásokban csak utaltak. Ráadásul, mindehhez Jézus alakját használják fel:

„És, ha be akarjátok venni, Illés ő, a ki eljövendő vala.” Máté 11:14

Az evangélisták természetesen tudtak arról, hogy a köznép a messiás eljövetele előtt Illést várja. Amikor azt a mondatot helyezik a Jézus ajkára, hogy Illés maga János, akkor azzal áttételesen azt állítják, hogy az ő Jézusuk maga a messiás.

„És megkérdezék őt, mondván: Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljőnie? Ő pedig felelvén, monda nékik: Illés ugyan előbb eljövén helyre állít mindent; de hogyan van az embernek Fiáról megírva, hogy sokat kell szenvednie és megvettetnie? De mondom néktek, hogy Illés is eljött, és azt cselekedték vele, a mit akartak, a mint meg van írva ő felőle” Márk 9:11-13

„De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerék meg őt, hanem azt mívelék vele, a mit akarának. Ezenképen az ember Fiának is szenvednie kell majd ő tőlük. Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról szóla nékik.” Máté 17:12-13

Ám, hogy minden további vitát és félreértést elkerüljenek, megszületett még egy történet:

„És ímé megjelenék ő nékik Mózes és Illés, a kik beszélnek vala ő vele.” Máté 17:3

A találgatások megelőzése valamint a félreérthetetlenné tétel szempontjából ebben a történetben Illés megjelenik a hegytetőn Jézusnak, s így már senki sem mondhatja, hogy nem jött el. Ekkor már Keresztelő a történet szerint is halott volt, ám ha valaki nem hitt volna abban, hogy a Keresztelő volt Illés, immár neki ott volt az igazi Illés, így hihette, hogy Jézus a messiás, hiszen a hagyomány szerint eljött előtte Illés.

Mindezzel szemben, maga János nem tartotta magát Illésnek:

„És kérdezék őt: Kicsoda tehát? Illés vagy-é te? És monda: Nem vagyok. A próféta vagy-é te? És ő felele: Nem.” János 1:21

A János evangélium tehát, ebben a kérdésben cáfolja a szinoptikusokat, a folytatásban ellenben visszatér a szinoptikusok csúsztatott próféciájához:

„Mit mondasz magadról?” Ezt felelte: „A pusztában kiáltó szó vagyok: Egyengessétek az Úr útját”, amint Izajás próféta mondta.” János 1:23-24

Annak ellenére, hogy a szinoptikus evangéliumokban szoros az összefüggés a próféciák és Illés között, a János evangéliuma szétválasztja ezt.

Bár János evangélium szerint Keresztelő János tagadja, hogy Illés volna, az evangélisták mégis fontosnak tartják az azonosítást, hiszen Jézust messiásnak tartják, s ezt akarják elfogadtatni a néppel is, akik viszont a messiás előtt is Illést várják. Összességében elmondhatjuk, hogy az evangélisták szerint maga a „messiás” Jézus azonosította Jánost Illéssel.

Felmerül pár tisztázatlan kérdés is, pont azoknál a szövegeknél, amikkel igazolni akarták a Keresztelő és Illés azonosságát:

Hol van az megírva, hogy Illésnek meg kell halnia, ha visszajött?

Ha János, mint Illés mindent helyreállított, ahogyan ezt a Márk szöveg mondja, akkor mi szükség volna a messiásra?

Mi az a minden, amit János helyreállított?

Vö. Márk 9:11-13

Bár több cáfolatot is említettem, mindenképpen meg kell említenem azt a történetet, amiből kiderül, hogy Jézus nem szimpatizált Illéssel (esetleg a több száz ember miatt is, akiknek Illés elvágta a torkát? (I.Kir 18:40)).

„Mikor pedig ezt látták az ő tanítványai, Jakab és János, mondának: Uram, akarod-é, hogy mondjuk, hogy tűz szálljon alá az égből, és emészsze meg ezeket, mint Illyés is cselekedett? De Jézus megfordulván, megdorgálá őket, mondván: Nem tudjátok minémű lélek van ti bennetek: Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa. Elmenének azért más faluba.” Lukács 9:54-56

Ebből az derül ki, hogy a Jézus nem ért egyet az ítélettel, a halállal, sem pedig Illés cselekedeteivel, sőt Illés lelkületét enyhén szólva degradálja.