Jézusi hagyomány kutatás

A zsinagógai felolvasásban Jézus önmagára alkalmazza Ézsaiás messiási próféciáját a Lukács evangélista szerint.

Igehelyek: Lukács 4:16-21, Ézsaiás 61:1-2, 35:5

 

„És méne Názáretbe, a hol felneveltetett: és beméne, szokása szerint, szombatnapon a zsinagógába, és felálla olvasni. És adák néki az Ésaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárván, arra a helyre nyita, a hol ez vala írva: Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat, Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét. És behajtván a könyvet, átadá a szolgának, és leüle. És a zsinagógában mindenek szemei ő reá valának függesztve. Ő pedig kezde hozzájuk szólani: Ma teljesedett be ez az Írás a ti hallástokra.” Lukács 4:16-21

 

 „Az Úr Isten lelke van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást; Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját; megvígasztaljak minden gyászolót;” Ézsaiás 61:1-2

 

 „Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak” Ézsaiás 35:5

 

 A messiás eljövetelére vonatkozó önértelmezést ad az Ézsaiásból, Keresztelő Jánosnak is.

Igehelyek: Máté 11:5, Lukács 7:22, Ésaiás 35:5-6

 

„A vakok látnak, és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak, és a szegényeknek evangyéliom hirdettetik;” Máté 11:5

 

 „És felelvén Jézus, monda nékik: Elmenvén mondjátok meg Jánosnak, a miket láttatok és hallottatok: hogy a vakok szemeik világát veszik, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangyéliom prédikáltatik.” Lukács 7:22

 

 „Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak, Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben.” Ésaiás 35:5-6

 

 Máté Jézusnak tulajdonítja azt a beszédet, miszerint ő maga nagyobb az ország kettészakadása előtti legnagyobb királynál Salamonnál:

 

 „Délnek királyné asszonya felkél majd az ítéletkor e nemzetséggel együtt, és kárhoztatja ezt: mert ő eljött a földnek széléről, hogy hallhassa a Salamon bölcseségét; és ímé, nagyobb van itt Salamonnál.” Máté 12:42

 

Másutt pedig a Márk szerint, a szombati kalásztépés eseténél, Jézus Dávid királyhoz hasonlítja magát, sőt a templomnál nagyobbnak.

 

A Messiás istene

 

Mindhárom szinoptikus evangélista szerint, Jézus az Istent az ószövetség istenével azonosítja:
 „A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-é, a mit az Isten mondott néktek, így szólván: Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.” Máté 22:31-32
 „A halottakról pedig, hogy feltámadnak, nem olvastátok-é a Mózes könyvében, a csipkebokornál, hogy mi módon szólott néki az Isten, mondván: Én vagyok Ábrahám Istene, és Izsák Istene, és Jákób Istene. Az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene. Ti tehát igen tévelyegtek.” Márk 12:26-27

 „Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is megjelentette a csipkebokornál, mikor az Urat Ábrahám Istenének és Izsák Istenének és Jákób Istenének mondja. Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene: mert mindenek élnek ő néki.” Lukács 20:37-38

 Példa az összevetéshez: „És monda: Én vagyok a te atyádnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene. Mózes pedig elrejté az ő orczáját, mert fél vala az Istenre tekinteni.” II. Móz. 3:6

 Akárcsak az előbbi példáknál, olyan mondatot adnak Jézus ajkára, ami nem valós iratokra való hivatkozás, mivel igaz ugyan, hogy a mondat első fele megtalálható a mózesi iratokban, de a másik fele, úgymint hogy Isten az élők Istene, sehol sincsen megírva. Igazából egy szadduceus-farizeus vita leírását láthatjuk itt. A feltámadás bizonyítására van egy gondolat, miszerint Ábrahám él. Amennyiben Mózesnek úgy mutatkozik be, hogy Ábrahám istene, és ugyanakkor Isten egyben az élők istene, akkor ebből a két igaz állításból egyértelműen következik a konklúzió, hogy Ábrahám él, vagyis feltámadt. Az evangéliumok Jézusa közelebb áll a farizeusi hitvilághoz, mint a szaduceus hitvilághoz. Egy korabeli rabbinkus vita van feljegyezve, ami a farizeus párt és a szadduceus párt közötti nézetkülönbségeket tartalmazza.

 

A Messiás igehírdetésének a milyensége

 

Ézsaiás prófétára alapozza a Máté evangélista. Igehelyek: Máté 12:17-21, Ézsaiás 42:1-4 „Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására.” Ézsaiás 42:1-4

 

„Hogy beteljesedjék Ésaiás próféta mondása, a ki így szólt: Ímé az én szolgám, a kit választottam; az én szerelmesem, a kiben az én lelkem kedvét lelé; lelkemet adom ő belé, és ítéletet hirdet a pogányoknak. Nem verseng, és nem kiált; az utczákon senki nem hallja szavát. A megrepedezett nádat nem töri el, és a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, mígnem diadalomra viszi az ítéletet. És az ő nevében reménykednek majd a pogányok.” Máté 12:17-21

A János evangélium az ellenkezőjéről számol be, miszerint Jézus kiáltozott.