Jézusi hagyomány kutatás

 

 

 

 

A Messiás születése

 

A messiás betlehemi születését Mikeás prófétára alapozza az evangélista:

„És egybegyűjtve minden főpapot és a nép írástudóit, tudakozódik vala tőlük, hol kell a Krisztusnak megszületnie? Azok pedig mondának néki: A júdeai Bethlehemben; mert így írta vala meg a próféta: És te Bethlehem, Júdának földje, semmiképen sem vagy legkisebb Júda fejedelmi városai között: mert belőled származik a fejedelem, a ki legeltetni fogja az én népemet, az Izráelt.”

Máté 2:4-6

 

 

„De te, Efratának Bethleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belőled származik nékem, a ki uralkodó az Izráelen; a kinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van”

Mikeás 5:2-4

 

Az öröktől fogva szakasz, az ószövetségi héber szövegben így hangzik:

 

„Származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza.”

 

Azaz egy ősi család sarja, akinek hosszú családfája van. A keresztény teológia szerint Jézusnak a létezése már születése előtt volt, ennek a fényében kerül átírásra, a szöveg régmúlt időkről öröktől fogva szövegre, hogy a „messiás” preegzisztens lényét támasszák alá teológiailag.

 

Az evangéliumi történet szerint Jézust kivégezték, így nem lett uralkodó az Izraelen, így a prófécia semmiképpen sem őreá vonatkozik.

 

Komoróczy Géza ókortörténész azt nyilatkozta, hogy sem Jézus születési időpontja, sem helye tekintetében nincs valódi történeti bizonyíték, ez tehát csak "hagyományon" alapulhat. "Minden verifikálási kísérlet az újkorban és napjainkban csak a valószínű(tlen)ség bizonyos százalékával dolgozik" - mondta az ELTE Asszirológiai és Hebraisztikai Tanszékét alapító, és hosszú ideig vezető professzor.

 

 

 

Szűzen szülés

 

 

 

 „Szűl pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből. Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjék, a mit az Úr mondott volt a próféta által, a ki így szól: Ímé a szűz fogan méhében és szűl fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, a mi azt jelenti: Velünk az Isten.” Máté 1:21-23

 

Máté Ézsaiás prófétára hivatkozva írja le a történetét:

 

„Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek” Ézsaiás 7:14

 

A prófécia semmiképpen sem szólhat Jézusról. Egyrészt Jézus Jézusnak nevezték és nem Immánuelnek.  Másrészt itt nem szűzről van szó, az Ézsaiás szövegében, hanem fiatal nőről, ha lelkiismeretesen fordítják a héber szöveget. A legtöbb protestáns felekezet támogatja ennek a fordításnak a helyességét. A zsidó vallás keretei közt a bűnből való szabadulás, a törvény betartását jelenti és nem a páli misztikus megváltástant, ami visszatükröződik itt a gyermekségtörténetben. Jézus tanítása szerint isten megbocsát, miképpen mi is megbocsátunk, függetlenül bármiféle véres vagy emberáldozattól.

 

Ezt a Máté féle szűztől születést foglalja történetbe a Lukács evangélista megspékelve Jézus dávidi örökké tartó királyságával, amit Ézsaiás prófétára alapoz:

 

„Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!” Ézsaiás 9:7

„Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét; És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lészen!” Lukács 1:32-33

 

„És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK.” Lukács 1:31

 
Lukács már átírja az Immanuelt Jézusra, tehát a Máténál még Immanuelként alkalmazzák Jézusra, az elnevezést, Lukácsnál pedig történetté kerekedik a szűztől születés, ügyesen elhagyja a prófétákra való hivatkozást, hiszen sehogyan sem stimmel a két különböző név. Valamint nem konkrétan azt írja, hogy szűz fogan, hanem beleírja a történetbe, hiszen Lk. 1:34-szerint maga Mária mondja, hogy férfit nem ismer. Lukács már nem idézi konkrétan, a szűztől való születést, sem, hogy honnan veszi, hanem kifejti, kerekíti a történetet. A Máté-Ézsaiás szöveget alakítja úgy, hogy szinte már felismerhetetlenné válnak idézet híján, hogy honnan veszi a szöveget, pedig az Ézsaiás 7-hez még kapcsolja az Ézsaiás 9-et is! Több esetben is megfigyelhető, hogy ószövetségi szakaszokat fejtenek ki idézet nélkül, ahogyan itt is láthatjuk, Mátétól azonban megtudjuk, hogy honnan van a történet magva, mivel ő legalább hivatkozik a prófétára.

 

A János evangélium őrzi meg azt a hagyományt, miszerint köztudott volt, hogy Mária egybekelés előtt állapotos volt, azaz okot szolgált a gúnyolásukra: „Mi nem paráznaságból születtünk”. A messiás „élettörténeti” eseményeit az elejétől a végéig vagy direkt csúsztatott próféciákból, vagy egyenes alkalmazott próféciákkal szerkesztik össze. A messiási események nem azonosak a jézusi eseményekkel, ellenben nehézzé teszik a valóság feltárását.

 

A Máté evangélium nem a történésekkel egy időben, hanem jóval utána íródott (lásd: Mt. 27:7-8, Mt. 28:15). Annak ellenére, hogy József és családja, valamint Mária és családja zsidó vallásúak voltak, mégsem tartották tiszteletben sem Mózest, sem a törvényeket, magyarán törvényszegést követtek el, mikor kitűnt Mária terhessége (lásd: V. Mózes 22:23-24). Amennyiben Jézus foganása isteni szűznemzés volt, mint Isten első csodája Jézus életében, akkor Isten második csodájának nyilvánvalóan a városkapunál levő bírósági tárgyalás pozitív kimenetelű eredményének kellett volna lennie, ha az komolyan vették volna azt, hogy az Ószövetségi házassági törvényeket is Isten adta, vagy Ő maga komolyan venné a törvényt. Ugyanakkor Lukács nem következetes, vagy a szerkesztők elfelejtették kivenni azt az utalást, ami megerősíti, hogy József Jézus apja:

 

"És meglátván őt, elcsodálkozának, és monda néki az ő anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged." Lukács 2:48

 

A Codex Syro-Sinaiticus-ban Mt 1,16 lectio variansa így hangzik:

 

„Jákob nemzette Józsefet, József, Mária férje nemzette Jézust''.

 

"Az Újszövetség csak kétszer tesz említést arról, hogy Jézus – ahogy azt később az apostoli hitvallás megfogalmazza – a „Szentlélektől fogantatott és Szűz Máriától született" (Máté 1,18-25 és Lukács 1,34-37). Az egész újszövetségi hagyomány amúgy semmit sem tud erről. Sőt, vannak hagyományrétegek, amelyek ellentmondani látszanak ennek: János evangéliuma például többször is hangsúlyozza, hogy Jézus József fia (1,45; 6,42). Lukács beszámolójának értelme akkor tárul fel, ha az elbeszélését összevetjük a keresztyénség előtti ókori történetekkel, amelyek az istenfiakról szólnak. Ezeknek a történeteknek ugyanis az a célja, hogy olyannyira az isteni magasságokba emeljenek egy embert, hogy annak ember volta jelentéktelenné váljon."  - mondja Eberhard Jüngel tübingeni professzor.

 

Jézus életkoráról szintén ellentmondásosak az írások.

 

Lk 3,23 „Maga Jézus pedig mintegy harmincz esztendős volt, mikor tanítani kezdett, ki, a mint állítják vala, a József fia vala, ez pedig a Hélié…”

 

Jn 8,57 „Mondának azért néki a zsidók: Még ötven esztendős nem vagy, és Ábrahámot láttad?”

 

Jóllehet, a rabbinikus vitában pont az itt megadott korok közti rabbi volt mérvadó a kor hagyománya szerint (4Móz 4:3).

Valamiért tehát fontos volt, hogy se túl fiatalnak, se túl öregnek ne látszódjon.