Jézusi hagyomány kutatás

 

 

A kor vizsgálatához tartozó megjegyzések

 

A messiás bölcs mondásainak a vizsgálatakor, nem engedhető meg, hogy a kortárs és a korabeli irodalmi hagyományt ne vegyük szemügyre.

 

"Hillél alapelve az volt: "Ami neked nem esnék jól, azt ne tedd felbarátodnak"

 

Erre mondta, hogy tulajdonképpen ez a Tóra alapja, a többi csak magyarázat és variáció." Hillél i.sz. 10 ben Jézus előtt. (Naftali Kraus A Talmud bölcsei 43. oldal.)

 

Ezen kívűl volt gyógyító rabbi, akiknek kísértetisenen hasonlítanak a gyógyításai Jézuséhoz, a Talmudban a kígyómarásos történet is megtalálható egy rabbinál, (ami az újszövetség szerint Pállal történt).

 

A tékozzló fiú örökségi vitája Sammáj rabbi és Jonatán ben Uziél közt zajlott le.

 

 „az apa mindent megtesz amit fia kér tőle”- Choni rabbi

 

A talmudban a szálka és a gerenda Johannán rabbi mondása, aki Hillél tanítványa volt elvileg Jézus kortársa.

 

Eleizer rabbi – „Szabad e szombaton megvédeni a juhot az oroszlántól? Miért csak ezt kérdezitek miért nem azt, hogy szabad a pásztort megvédeni szombaton az orszlántól?” 

 

A szombat kérdése napirenden volt Jézus korában. A római háború alatt volt egy rabbi aki átállt a rómaikhoz vitte magával azokat a bölcsességeket amik birtokában voltak, majd ennek folyományaként, mikor már a római hatalom keresztény lett, átírtak néhány talmud bölcsességeit Jézusnak tulajdonítva, köztük vannak olyanok is, amit mi "eredetinek tulajdonítunk", mindez nem jelenti azt, hogy az egyik történeti Jézus ne mondhatta vola azokat.

 

Az evangélisták meg voltak arról győződve, hogy a messiás már eljött, és mivel meg voltak arról győződve, hogy az iratok szentek és Istentől valóak és arról is, hogy lehetetlen, hogy az Isten hazudjon, ezért kellett az írásoknak beteljesedniük, mindannak ami meg volt írva a messiásról:

 

„És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle megirattak.” Lukács 24:27 

 

Mindez azt jelenti, hogy mégha a történeti Jézus életében nem is történtek meg úgy a dolgok, mint ahogyan megírták, mégis megírták azokat az írások szerint, ahogyan meg kellett történnie az eseményeknek a messiással.

 

Az apostolok prédikálása azért történik, mert meg van írva Jóél prófétánál, hogy beteljesedjenek az írások.

 

„Mert nem részegek ezek, a mint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van; Hanem ez az, a mi megmondatott Jóel prófétától: És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak. És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak. És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését. A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja.” Apcsel. 2:15-20

 

 

Folytatódik a történet, ugyancsak az ószövetségre alapozva. Az apostolok imádkozni járnak a templomba, ebben semmi furcsa nem volna, hiszen pont beleillik a messiás templomhoz való féltőn szerető, és imádkozás helye c. szakaszba. Ugyanakkor „ugyanez” a Jézus otthon a belső szobában való lelki kapcsolatról beszél, kívülállók és templom nélkül.

 

Istent továbbra is az ószövetség istenével azonosítják az apostolok, ahogyan tette a messiás az evangéliumokban:

 

„Az Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene, a mi atyáinknak Istene” Apcsel 3:13

Az Apcsel. tovább erősíti János evangéliumát, miszerint Jézus a Mózesi hagyomány egyenes ági folytatója:

 

Ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek, mert énrólam írt ő. - mondja a János evangélium, ez a szemlélet az Apcselben:

 

„Mert Mózes ezt mondotta az atyáknak: Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti Istenetek a ti atyátokfiai közül, mint engem; azt hallgassátok mindenben, a mit csak szólánd néktek” Apcsel 3:22,

„Ez ama kő, melyet ti építők megvetettetek, mely lett a szegeletnek fejévé” Apcsel. 4:11 és Zsolt. 118:22.

Számtalan zsidó vallási elem található a keresztény vallásban, persze a legfontosabb magának az ószövetségi tekercseknek az elfogadása. A kereszténység egyszerre vallja a szombatot és a vasárnapot, a kereszténység ágának típusától függően. Az ószövetségi részek befogadása, már az újszövetségi iratokba való ószövetségi idézetek beinjekciózása révén is megtörtént.

 

A messiás várása egy az egyben átkerülő elem a keresztény vallásba, annak ellenére, hogy egyúttal tartják azt is, hogy már eljött. Igaz ugyan, hogy a bárány nem legel együtt az oroszlánnal, ám erről azt mondják, hogy a próféciáknak, még nem minden része teljesedett be. Végső soron azt állapíthatjuk meg, hogy a messiás történetét így alkották meg az ószövetségi iratokból az írástudók. Az evangélium feljegyzi a messiás csecsemő és kisgyermek történeteit, de a messiás ezt követő harminc évét nem jegyzi fel semmi sem.
 
A Máté 2:23 szerint, a próféták teljesednek be, miszerint Názáretinek fogják nevezni. Egyetlen ilyen prófécia sem található az ószövetségben. 

 

A talmud beszámol eretnek rabbikról, galileai lenézett rabbikról, akiket lenéztek a júdeai szemléletben és ezt le is írja, tehát az ellenségeikről is beszámolnak, sőt a vitákban, ha van idézik Sammait utánna Hillélt ha vitás kérdés van, el nem hallgatva az ellenvéleményt. Nincsen jogunk tehát azt feltételezni, hogy ha Jézus valóban élt volna ebben a korban, akkor ne emkézzenek meg róla.

 

A Misnát i.sz.220 körül zárták le, semmi konkrétumot nem tud Jézusról. i.e. 104 körüli időkre tesznek egy igen buta názáretit (érdekes mód latinul ide van írva Jézus neve holott csak mindehol másként héberül vannak a nevek), a szanhedrin történtekeben mikor a farizeusok ki voltak űzve jeruzsálemből, ez utóbbi szöveg a IV században keletkezett a Gemárában. Ez megmutatja, hogy mennyire nem ismerték Jézust a farizeusok még ebben az időben sem, mert történetét a keresztények történeti Jézusa születése elé 100 évvel teszik.

 

A keresztények Jézusa tehát még később alakult ki, mikor a római birodalomban kötelezővé vált a kereszténység. A keresztény bibliát 396-ban kanonizálják véglegesre, azaz 400 évvel később, mint ahogy a kereszténység történeti Jézusa élhetett.

 

A rabbik a Bar Kochba felkelés idején szembesülnek csupán egy csoporttal, akik nem akarnak részt venni a háborúban lehetséges, hogy ezek a létező zsidókeresztények csoportja.

 

A hagyomány szerint Máté kifejezetten a héberekenek íródott. A mózesi törvények elismerése az elfogadtatni kívánt felkent szájából, megnyerő lehet a zsidóknak. Legalábbis ezt gondolhatta a szerző. Így kerülhetnek bele, az evangéliumokba esetleg Jézusnak tulajdonított, ám nem Jézus által mondott beszédek.

 

A páli hit a pogányok közt terjedt és a "tudatlan" diaszpóra zsidóságban. A páli hiléll-gamáliéli humanizmus, platóni ideológiával fűszerezve és a tóra szeretet törvényeivel összekötve volt az első keresztények hitvilága. Ezek, jelentik a veszélyt a római birodalom rabszolgaságra épülő hatalmára, ezért olvsztják be őket az üldözések helyett, mert elszaporotak a követők. A tórát tehát a talmudi hagyomány darbjaival becsempészik az evangéliumba a diszpóra zsidóság megtérítése miatt pontatlanul és hamisan, ebből készül el a messiás történet, az ószövetségi megfeletetésekkel.

 

Pilátus annyi embert végzett ki hogy emiatt leváltották, i.sz. 325 után mentik fel Pilátust és kenik a zsidóságra a "messiás" kivégzését. Ekkor készülhetnek el a Pilátus mint Jézus barátja szövegek, „mosom kezeim” stb, a szálljon a vére ránk és gyermekeinkre – ami vezet Auswitcig.

 

Az evangéliumok tehát a páli levelek után keletkeznek jóval, és 400 körül nyerik el formájukat, tükrözve azt a hitet, amit a messiás történetre alapoz az államegyház, és ami 1600 éven keresztül monopol uralkododást jelent hatalommal a Földön.

 

A protestantizmus csupán kiszélesíti ugyanezt szétrombolva a monopol helyzetet.

 

A továbbiakban a Jézus történeti kutatását folytatjuk, az ide vágó témával.