Jézusi hagyomány kutatás

 

 

Egyiptomi tartózkodás

 

„hogy beteljesedjék, a mit az Úr mondott a próféta által, a ki így szólt: Égyiptomból hívtam ki az én fiamat.” Máté 2:15

 

A gyermek Jézus egyiptomi tartózkodását valamint onnan történő kihívásának a történetéhez Máté evangélista a Hóseás próféta írására hivatkozik:

 

 „Mikor még gyermek volt Izráel, megszerettem őt, és Égyiptomból hívtam ki az én fiamat.” Hóseás 11:1

 

A hóseási szövegnek semmi köze nincsen Jézushoz, ugyanis az ószövetségi idézet Izrael népéről szól, és nem egy emberről. 

 

Továbbá a Lukács evangélium szerint, a születése utáni nyolcadik napon bemutatták Jeruzsálemben a templomban, majd hazamentek és évente feljártak az ünnepre, azaz, szó nincsen Egyiptomi tartózkodásról:  

 
„Mikor pedig betöltek Mária tisztulásának napjai a Mózes törvénye szerint, felvivék őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak.” Lukács 2:22

 

„És mikor mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatérének Galileába, az ő városukba, Názáretbe.” Lukács 2:39

 

A Máté evangélium megfigyelhető törekvése, hogy a messiást akar igazolni ószövetségi idézettekre apellálva, vagy azzal szeretne igazolást adni a saját történetéhez. Ez a tendencia végigvonul az egész Máté evangéliumon kisebb-nagyobb mértékben, a többi evangéliumban is megfigyelhető. Az evangelistákat egyáltalán nem zavarta az, hogy amiről állítják, hogy beteljesedett prófécia, az jelen esetben sem közelről sem távolról sincsen köszönő viszonyban az adott „esemény” leírásával. Az adott korban úgy látszik elegendő volt egy szövegkörnyezetéből kiragadott ószövetségi idézet, hogy hitelre méltónak találják a Máté mondandóját. Sajnálatos módon ugyanez a vakhit-hozzáállás jellemzi a mai vallásos kereszténység nagy részét is.

 

 

Betlehemi gyermekgyilkosság

 

 

„Ekkor Heródes látván, hogy a bölcsek megcsúfolták őt, szerfölött felháborodék, és kiküldvén, megölete Bethlehemben és annak egész környékén minden gyermeket, két esztendőstől és azon alól, az idő szerint, a melyet szorgalmasan tudakolt a bölcsektől. Ekkor teljesedék be, a mit Jeremiás próféta mondott, a midőn így szólt: Szó hallatszott Rámában: Sírás-rívás és sok keserves jajgatás. Rákhel siratta az ő fiait és nem akart megvigasztaltatni, mert nincsenek.” Máté 2:16-18

 

Ahonnan Máté idéz:

 

„Ezt mondja az Úr: Szó hallatszott Rámában, sírás és keserves jajgatás; Rákhel siratta az ő fiait, nem akart megvígasztaltatni az ő fiai felől, mert nincsenek.” Jeremiás 31:15

 

 

Az ószövetségi idézet a zsidóság babiloni fogságáról szól. Rámából kiindulva hurcolták el Júda gyermekeit i. e. 586-ban, és i. e. 722-ben Ráhel gyermekeit, azaz József és Benjámin leszármazottaiként Izrael gyermekeit.

 

Ismételten nincsen köze a hivatkozásnak, ahhoz, amire hivatkoztatja, az előbbihez hasonlóan, egy múltbéli történetről van szó.

 

Először is a próféta nem Betlehemről beszél, hanem Rámáról.

 

Továbbá mit jelent a Betlehem környéke? Túlnyúlik egy másik város környékén is? Vagy annak a környékét, már a másik város környékeként kellene leírni? Jeruzsálemtől északra található Ráma, Betlehem pedig délre. Ráma környéke bezárul az első közeli város környékével, Jeruzsálem közelebb van Rámához, mint Betlehemhez. Ha a környékében alatt azt a sugarú kört kellene érteni, ami Rámától Betelehemig tartana, abba Jeruzsálem is benne lenne, és még sok város, ilyen feljegyzés viszont sehol nincsen, hogy ekkora területen, gyerekgyilkosságok lettek volna. A Jeremiás szöveg a babiloni fogsággal van kapcsolatban, az evangélista csúsztat, ha Betlehemre vonatkoztatja a Rámáról szóló szakaszt a messiás történetére kihegyezve. A gyermekgyilkosságot a többi evangéliumban nem találhatjuk meg.

 

Flavius a kor történetírója részletesen beszámol még arról is, hogy Nagy Heródes kiket öletett meg, a saját családját sem kímélve, de gyermekgyilkosságról ő sem ír.

 

 

A közhiedelemmel ellentétben a Máté evangéliuma nem ír három királyról, csupán bölcsek érkezését említi, sem a számuk nincsen meghatározva, sem pedig az nincsen leírva, hogy királyok volnának.