Jézusi hagyomány kutatás

A fügefa és a szőlő Izrael jelképe:

 

„Végképen véget vetek nékik, azt mondja az Úr! Nincs gerezd a szőlőtőkén, nincs füge a fügefán, a levele is elhervadt; azt teszem azért, hogy tovavigyék őket.” Jeremiás 8:13

 

„Mint szőlőfürtöket a pusztában, úgy találtam Izráelt; mint a fügefa első termésének zsengéjét, úgy néztem a ti atyáitokat;” Hóseás 9:10

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 A fügefa története: A teljesebb megértés igényében vessük össze a párhuzamos részeket. Máté evangéliuma 21. rész 19-20. (előzmény kufárok kiűzése)

 

 „És meglátva egy fügefát az út mellett, oda méne hozzá, és nem talála azon semmit, hanem csak levelet; és monda annak: Gyümölcs te rajtad ezután soha örökké ne teremjen. És a fügefa azonnal elszárada. És látván ezt a tanítványok, elcsodálkozának, mondván: Hogyan száradt el a fügefa oly hirtelen?”

Márk evangéliuma 11. rész 14-15 és 19-20

 

„Akkor felelvén Jézus, monda a fügefának: Soha örökké ne egyék rólad gyümölcsöt senki. És hallák az ő tanítványai. És Jeruzsálembe érkezének.”

 

(az átok és a száradás közt történik a kufárok kiűzése)

 

„És mikor beestveledék, kiméne a városból. Reggel pedig, a mikor mellette menének el, látják vala, hogy a fügefa gyökerestől kiszáradott.”

 

A Máté evangéliumban a fügefa kiszáradását a tanítványok azonnal észreveszik, míg a Márk evangéliumban csak másnap veszik észre a fügefa kiszáradását. A Máté evangéliumban először kiűzi a kufárokat a templomból, utána átkozza meg a fügefát, ami rögtön kiszárad, míg a Márk evangéliumban először megátkozza a fügefát, ezután kiűzi a kufárokat, s majd csak a kufárok kiűzése után szárad ki a fügefa. Megfigyelhetjük az evangélisták koncepcióit. Izraelt jelképezi a fügefa, ezek szerint a Máté verziója szerint Jézus a templomban szembesül azzal, hogy latrok házává tették a szentnek tartott helyet, és ennek a következménye az átok Izraelre. A Márk verziója szerint viszont, még mielőtt Jeruzsálemben Jézus kinyilvánította volna nemtetszését, már átok alatt volt Izrael, s nem a kinyilvánítás miatt lett átkozott. Mindkét evangélium, zsidó vallás ellenes magatartást tanúsít, csak Máté Jézus Jeruzsálemi szerepléséhez, ítéletéhez köti az átkot. Párhuzamnak kínálkozik a templom és a fa között, hogy egyik sem felel meg annak, amire való. Jeruzsálemi templom i.sz. 70-ben elpusztult. Az evangélistáknak a templomtisztítás kapcsán a 70-es pusztulás is eszükbe juthatott.

 

Lukácsnál másképpen jelenik meg, ott fel lehet fedezni a jézusi könyörületet is a fügefás példázatban:

 

 „És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála. És monda a vinczellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába? Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom: És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt.” Lukács evangéliuma 13:6-9

 

A fa kivágása, valamint elszárítása a pusztító Jahve bírói magatartását ítéletét hordozza. Ez mindenképpen ellentmondásban áll Jézus szeretetről vallott elvével. A Lukácsnál közölt fügefás példázata egyértelműen a megadott esélyt emeli ki. A Lukácsnál található szöveg, egészen biztosan egy közszájon forgó beszéd átalakítása, aminek írásos formája is létezett már i.e. V. században is. Ez asszír bölcseleti könyv neve az Akhikar történet. A régebbi szövegvariáns így hangzik:

 

„Fiam, olyan vagy, mint az a fa, amelyik nem hozott gyümölcsöt, noha víz mellett állt, és ura arra kényszerült, hogy kivágja. És a fa így szólt hozzá: Ültess át, és ha akkor sem hozok gyümölcsöt, akkor vágj ki!”

 

Nézzük meg az "eredeti" a szituációt:

 

Mind a Márk (11:14), mind a Máté (21:19) szövegében, pont azokban a versekben, amelyikben a fügefával kapcsolatos mondat van, másolási elírás található, mássalhangzók felcserélése. (Metzger) Ez a két vers tehát olyan másolótól került be a szövegbe, akik nem azonos görögöt használtak, az előtte és utána levő szöveg görögségével.

 

Továbbá:

 

„A korai kéziratokban még nem használtak központozást, az élő beszédben viszont sokszor csak a szórend és a hangsúly különbözteti meg a felszólítást és a kérdést. Az ittenin kívül is több olyan mondást hagyományoztak ránk, amely csak akkor egyeztethető össze Jézus szellemiségével és tanításának egészével, ha kérdésként fogjuk fel, mégpedig nyilvánvaló választ magában foglaló „költői kérdésként” (vö. Mt 8,17; 19,28; Lk 22,28 - 30.36).” (Gromon András)

 

„Soha többé ne egyék rólad gyümölcsöt senki?”

 

E kérdés formában, nincsen szó átkozódásról, hanem sokkal inkább a gyümölcstermésre való felhívásról van szó! A fügefa így nem azért száradt el, mert Jézus megátkozta volna.

 

A Talmud hagyománya szerint a fügefa olyan, mint a Tóra, ahogyan a fügefán mindig van gyümölcs, amiben az ember kedvét leli, úgy a Tórában is. Jézus nem talált gyümölcsöt.