Jézusi hagyomány kutatás

Szintén nem új tanítás az irgalmasság

 „Ha pedig tudnátok, mi ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, nem kárhoztattátok volna az ártatlanokat” Máté 12:7 vö. Hóseás 6:6 (az LXX-ben irgalmasság van nem szeretet)

Az igazság:

 „Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kiván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.” Mikeás 6:8

 A könyörület:

 „Ha előltalálod ellenséged eltévedt ökrét vagy szamarát: hajtsd vissza néki. Ha látod, hogy annak a szamara, a ki téged gyűlöl, a teher alatt fekszik, vigyázz, rajta ne hagyd; oldd le azt ő vele együtt.” II. Móz. 23:4-5

 Az irgalmasság kifejtésénél konkrétan csak Ézsaiás próféta van megismételve:

 „Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat?” Ézsaiás 58:7

 „Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?” Máté 25:35-36

 A tökéletesség kívánalma a mózesi tanítás megismétlése „Jézustól”:

 „Tökéletes légy az Úrral, a te Isteneddel.” V. Móz. 18:13

 „Azért hát féljétek az Urat, és szolgáljatok néki tökéletességgel és hűséggel;” Józs. 24:14

 „Én a mindenható Isten vagyok, járj én előttem, és légy tökéletes.” I. Móz. 17:1

 „Te azért, fiam, Salamon, ismerd meg a te atyád Istenét, és szolgálj néki tökéletes szívvel és jó kedvvel; mert az Úr minden szívbe belát és minden emberi gondolatot jól ért.” I. Krón. 28:9

„Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes” Máté 5:48

 Az irgalmassággal való összekapcsolása:

 „Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.” II. Sám. 22:26

„Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.” Zsolt. 18:26

„Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas.” Lukács 6:36

 

Isten mindenkihez való jósága szintén felújított gondolat, másképpen fogalmazva:

 „Jó az Úr mindenki iránt, és könyörületes minden teremtményéhez.” Zsoltárok 145:9

„felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.” Máté 5:45.

 A jeruzsálemi szerepléssel kapcsolatban elmondhatjuk, hogy a messiás Jézus templomhoz való viszonyát a 69. Zsoltárra alapozva írják meg az evangélisták, itt a János evangélista azonosítja a pontos igehelyet, János evangélista külön ki is emeli, hogy miért emészti Jézust a templomért való buzgalom.

„Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám” Zsolt 69:10

 „Megemlékezének pedig az ő tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem.” János 2:17

 Valamint a templomban elhangzott szónoklat a templomról szóló ézsaiási és jeremiási részből van összeollózva:

 „mert házam imádság házának hivatik minden népek számára!” Ézsaiás 56:7d

 „Vajjon latrok barlangjává lett-é ez a ház ti előttetek, a mely az én nevemről neveztetik? Ímé, én is látok, azt mondja az Úr.” Jeremiás 7:11

 „És beméne Jézus az Isten templomába, és kiűzé mindazokat, a kik árulnak és vásárolnak vala a templomban; és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatá. És monda nékik: Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek” Mt. 21:12-13, Mk.11:15-17, Lk19:45-46

 Az Isten parancsolataitól eltért farizeusok elleni kárhoztató beszédét a Márk evangélista az Ézsaiás próféta alapján írja meg:

 „És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat lőn:” Ézsaiás 29:13

„Ő pedig felelvén, monda nékik: Igazán jövendölt felőletek, képmutatók felől Ésaiás próféta, a mint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívök pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai.” Márk 7:6-8

 A kulcsok hatalmáról szóló hasonlat Ézsaiásból való.

 

„S az ő vállára adom a Dávid házának kulcsát, és a mit megnyit, senki be nem zárja, és a mit bezár, nem nyitja meg senki;” Ézsaiás 22:22

 „És néked adom a mennyek országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen.” Máté 16:19

 Az vétkes atyafi megdorgálása szintén nem új tanítás „Jézustól”, hiszen Mózesnél éppúgy dorgálni kell. Sőt a Lukácsnál Jézus a megbocsátás feltételévé teszi az illető megtérését és megbánását:

 „Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat nyilván, hogy ne viseljed az ő bűnének terhét.” III. Mózes 19:17

 „Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát” Máté 18:15 , Lukács 17:3

 

 A tanúk alkalmazása részlet, eredetileg nem jézusi beszéd, hanem szintén Mózes-ből való:

 „Ne álljon elő egy tanú senki ellen semmiféle hamisság és semmiféle bűn miatt; akármilyen bűnben bűnös valaki, két tanú szavára vagy három tanú szavára álljon a dolog.” V. Mózes 19:15

 „Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó” Máté 18:16

 A Máté hangsúlyozza, hogy négyszemközt, vagyis ne nyilvánosan (elsőre), hogy megnyerd az illetőt, vagyis hogy megbánja a bűneit. A mózesi szövegből az is kiolvasható, hogy az adott, ember akit sérelem ért, ne legyen vétkes a többiek szemében. A mózesi szövegben egyértelműen a rágalmazásról van szó, hiszen az ember úgy viselhette a bűnt, hogy a többiek bűnösnek találják, akkor is ha nem igaz a vád, rágalom. Amennyiben kiáll nyilvánosan és mindenki előtt megvédi magát, akkor mentesül abból a bűnből, amivel ellenlábasa megvádolta, és a többiek is látják, hogy hazugság volt. A Máténál nem rögtön jön a nyilvánosság és nem csupán a rágalmazásra lehet érteni azt, hogy vétkezik ellened. A Lukács evangéliuma arra is kitér, hogy ne csak elismerje a bűnös a vétkét, hanem egyből bűnbocsánatot, feloldozást is megkapja. 

 

Máté és Márk szerint Jézus a Zsoltárokból vesz idézetet ezek alapján, már a korai követők szerint is, önmagát a messiással azonosítja, akinek preegzisztens lénye volt:

 

„Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.” Máté 22:44, Márk 12:36 vö. Zsolt 110:1

 

Ennek részletes kifejtése alapján, hozzávéve a János prológust, teológiai dogmát állít fel a kereszténység, Jézus testi megjelenését megelőző életéről.

A János evangélista szerinti a Jézus kiabálás, miszerint az élet vizét osztja az írások szerint egyértelműen Ézsaiás és Jeremiás írásain alapul:

 

 „Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet.” Ézsaiás 55:1

 

 „És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy.” Ézsaiás 58:11

 „Az ünnep utolsó nagy napján pedig felálla Jézus és kiálta, mondván: Ha valaki szomjúhozik, jőjjön én hozzám, és igyék. A ki hisz én bennem, a mint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.” János ev. 7:37-38

(Ellentmondás a másik megfeleltetéssel,miszerint nem lármáz és az utcán nem hallatja a szavát, azaz csendes.)

 

 „A kik elpártolnak tőlem, a porba iratnak be, mert elhagyták az élő vizeknek kútfejét, az Urat!” Jeremiás 17:13

 Ez utóbbival kapcsolatban még egy megfelelés található:

 „Jézus pedig lehajolván, az ujjával ír vala a földre.” Jn 8:6

 Máté nyilvánvalóvá teszi, hogy még akkor is betartja „Jézus” a törvényt, ha azzal nem ért egyet, hogy konfliktus kerüléssel botránykozás ne essék:

 „Mikor pedig eljutottak vala Kapernaumba, a kétdrakma-szedők Péterhez menének és mondának néki: A ti mesteretek nem fizeti-é a kétdrakmát? Monda: Igen. És mikor beméne a házba, megelőzé őt Jézus, mondván: Mit gondolsz Simon? A föld királyai kiktől szednek vámot vagy adót? a fiaiktól-é, vagy az idegenektől? Monda néki Péter: Az idegenektől. Monda néki Jézus: Tehát a fiak szabadok. De hogy őket meg ne botránkoztassuk, menj a tengerre, vesd be a horgot, és vond ki az első halat, a mely rá akad: és felnyitván a száját, egy státert találsz benne: azt kivévén, add oda nékik én érettem és te éretted.” Máté 17:24-27

 „Ezt adja mindaz, a ki átesik a számláláson: fél siklust a szent siklus szerint (egy siklus húsz gera); a siklusnak fele áldozat az Úrnak.” II. Móz. 30:13

 A János evangéliuma azért figyelemre méltó, mert a beteljesült messiásvárás kiegészítését láthatjuk a szinoptikusokhoz képest, vagyis ugyanazt az utat folytatja, hogy ószövetségi idézetekre hivatkozik, s olyan utalásokat is láthatunk, amik a szinoptikusokban még nincsenek meg. Jól kiábrázolódik, a történetkerekítés folyamata, hogy beteljesedjenek az írások:

 

„Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem.” Zsolt. 41:10

 „Nem mindnyájatokról szólok; tudom én kiket választottam el; hanem hogy beteljesedjék az írás: A ki velem ette a kenyeret, a sarkát emelte fel ellenem.” János 13:18

 

 „Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!” Zsoltárok 69:5

 

 „De azért lőn így, hogy beteljesedjék a mondás, a mely megiratott az ő törvényökben: Ok nélkül gyűlöltek engem.” Jn. 15:25

 János evangélistánál fellépő Jézus több helyen is hivatkozik az ószövetségre, és a prófétákra:

 

„És minden fiaid az Úr tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége.” Ézsaiás 54:13

 „Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Valaki azért az Atyától hallott, és tanult, én hozzám jő.” János 6:45

 

 „És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.” Jeremiás 31:34

 János nyíltan kimondja, hogy Ézsaiás Jézusról írt, egyúttal ítéletet is hozott, valamint a hitetlenség Jézussal szemben:

 

„És noha ő ennyi jelt tett vala előttük, mégsem hivének ő benne: Hogy beteljesedjék az Ésaiás próféta beszéde, a melyet monda: Uram, ki hitt a mi tanításunknak? és az Úr karja kinek jelentetett meg? Azért nem hihetnek vala, mert ismét monda Ésaiás: Megvakította az ő szemeiket, és megkeményítette az ő szívöket; hogy szemeikkel ne lássanak és szívökkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. Ezeket mondá Ésaiás, a mikor látá az ő dicsőségét; és beszéle ő felőle.” János 12:37-41

 

„És monda: Menj, és mondd ezt e népnek: Hallván halljatok és ne értsetek, s látván lássatok és ne ismerjetek;” Ézsaiás 6:9

 „Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg?” Ézsaiás 53:1

 Ez az azonosítás nagy valószínűség szerint Pál apostoltól származik, és onnan kerülhetett az evangéliumokba:

 „De nem mindenek engedelmeskedtek az evangyéliomnak. Mert Ésaiás azt mondja: Uram! Kicsoda hitt a mi beszédünknek?” Rom.10:16

 Egyértelmű Jánostól, hogy egyáltalán nem szó szerint idézik az evangélisták az ószövetséget, az utalás viszont egyértelművé teszi, hogy melyik igehelyről beszél. Ennek okán nem is tesznek különbséget például a keresztülszúrás vagy felszegezés között, ám hivatkoznak az írásokra.

 

Ez is része a passiótörténetnek, amit fentebb említettem.
 „Másutt ismét így szól az írás: Néznek majd arra, a kit általszegeztek.” János 19:37

„A Dávid házára és Jeruzsálem lakosaira pedig kiöntöm a kegyelemnek és könyörületességnek lelkét, és reám tekintenek, a kit átszegeztek, és siratják őt, a mint siratják az egyetlen fiút, és keseregnek utána, a mint keseregnek az elsőszülött után.” Zakariás 12:10

 János evangélista Jézus prófétai színre lépését Mózestől való próféciából eredezteti, teszi ezt úgy, hogy Mózest Jézus mellé állítja, illetve a szöveg szerint maga Jézus áll Mózes pártján szemben a farizeusokkal:

„Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van a ki vádol titeket, Mózes, a kiben ti reménykedtetek. Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt ő. Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek?” János 5:45-47

 „Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat mint én: azt hallgassátok!” V. Mózes 18:15

 „Prófétát támasztok nékik az ő atyjokfiai közül, olyat mint te, és az én ígéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, a mit parancsolok néki.” V. Mózes 18:18