Jézusi hagyomány kutatás

A keresztény gnózishoz tartozott Markion, aki kiváltotta a kanonizáció folyamatát az egyház részéről, ezt a felismerést előszőr Adolf von Harnack említi, majd J. Knox (Marcion and the New Testament-1942) majd tőle markánsabban képviseli Hans Freiherr von Campenhausen. Marcionnak volt előbb kánonja, mint a későbbi egyháznak, és a későbbi kánon válasz Markion kánonjára. Marcion teológiai alapon utasította el az ószövetséget a II. században. Markion összeegyeztethetetlennek tartotta az ószövetséget, a páli szövegekkel és az evangéliummal, ezért elvetette azt. Pálnak tulajdonított levelekből hetet tartott eredetinek, az evangéliumokból egyedül Lukács evangéliumát fogadta el, de ezeket is korai formájukban és nem a későbbi bővített állapotukban, kimutatta az Apostolok cselekedeteiről, hogy nagy része koholmány, a pásztori levek sem szerepltek Markionnál.

 

Kimondta, hogy az Ószövetség ítélő istene, nem lehet azonos Jézus szeretetteljes mennyei Atyjával. I.sz. 144- körül kizárták a római gyülekezetből, így új egyházat hozott létre. Arra törekedett, hogy minden zsidó befolyástól megtisztítsa a kereszténységet. Az anyagi világ teremtőjét Jahvét Platón után-Demiurgosznak, démonnak tartotta, amely nem azonos az Istennel. Az anyagot ő is bűnösnek tartotta. Valentinushoz hasonlóan ő is meg volt arról győződve, hogy Jézusnak nem lehetett valóságos teste, csak egy képmás volt. A feltámadásról azt tartotta, hogy csak a lélek üdvözül. Markion tanait később Apellés a szillogizmusok c. művében foglalja össze. (akinek ez meg van, szívesen kölcsönvenném tőle).

 

Markion művei nem maradtak fenn, a vele vitatkozó egyházatyák (pl. Tertullianus) kritikájábóll lehet csupán rekonstruálni.