Isten országa

Sok fordításban a királyság szó szerepel az ország helyett. Az Isten királysága fogalom azért nem helyes, mert nem alkalmazkodik Jézus szellemi tanításához, még akkor sem helyes, ha az evangélisták ezt a szót írták le a különböző evangéliumokban. Hogy miért nem? A válasz nagyon egyszerű. Ellentmond Jézus tanításának, a következő helyen, ahonnan jól kihámozható az, hogy milyen országról is beszélt Ő ezzel kapcsolatban: Mt. 20., Mk. 10. És Lk. 22. fejezet.

Lényegileg arról van szó, hogy pár tanítvány mellette akar trónolni, és uralkodni az Isten országában, mire Jézus válaszul kifejti, hogy a népeken királyok, fejedelmek uralkodnak, és hatalmaskodnak rajtuk, de köztetek ne így legyen. Hanem a másokért való élés és szolgálat a fontos, abban legyenek elsők és ne a hatalmaskodásban. Azaz Jézus elutasítja a királyi uralmi rendszert.

A görög szó a királyság azt a zsidó-keresztény gondolkodást adja vissza, aminek a talaján az evangélisták álltak. A tanítványok és az evangélisták viszont javarészt nem értették meg Jézus tanítását, erre több mint tíz példát is találhatunk, íme két példa:

"Még mindig nem értitek ti sem? - kérdezte.” Mt. 15:16

„De ők nem értik vala e mondást” Mk. 9:32

Jézus gyökeresen másként értelmezte Isten országát, mint ahogyan azt a zsidók értelmezték a messiási uralomra kihegyezve. A zsidó gondolkodásban egy királyi uralom kiteljesedéséről van szó, ám ennek része az erőszak, sőt a megvalósulás érdekében akár, muszáj nekik erőszakot alkalmazni. Továbbá a mennyek országa sem azonos az Isten országával. A Miatyánk ima utal rá, ahogy a mennyben megvalósul Isten akarata, úgy kellene itt a Földön is. A különbség az, hogy itt a Földön ez az embereken múlik, hogy mennyire tud hasonlítani rá.

A keresztény gondolkodásban meg az a helytelen, hogy bár nagy szerepet játszik a mennyek országa és Isten országa, de sok esetben azt gondolják, hogy az valami olyan eljövendő uralom, ami nem valósítható meg a földön, és helyileg nem is itt van a helye, mert az Isten máshol készíti azt el. Mindez történik azért, mert menny és az ég szó alatt egy boldog öröklét helyét értenek, ahová ítélet után kerülhetnek, és ezt összekeverik az Isten országa fogalommal.

Az evangéliumokból kimutatható, hogy Jézus (itt és most) akarta a változást, azaz itt a földön, és azonnal, az ő idejében. Az Isten országa e szerint, az nem más, mint amikor a szeretet életrendjének megfelelően élünk, azaz egy hullámhosszon vagyunk a szeretettel, és ennek megfelelően cselekszünk mindennapjainkban. Békében vagyunk önmagunkkal, és embertársainkkal. Jézusnál a teljes jólétet is jelentette, és olyan világot ahol a problémák megoldásra kerülnek, a viták és háborúság helyett. Nincsen korrupció, hatalmaskodás, rablás, háború, éhség, szenvedés, sírás. Ha mindenki úgy gondolkodna, mint ez a Jézus akkor, akkor ez megvalósulhatna, ez az Isten országa, ez a jézusi program. Hierarchia mentesség. Az embereknek nem szabad hatalmaskodni egymáson, hanem egymást segítve kell élniük. A következőkben áttekintünk néhány példát majd alapelvet:

„Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna?” Mt. 25:35-40

Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.

Ez a jézusi tanítás hivatkozási alap is egyben, mindenféle más „ítélkezéssel” szemben (megváltástan). Ez a jézusi tanítás a felebaráti szeretetre hívja fel a figyelmet. Azok az Isten országának tagjai, akik gondot viselnek a másik emberre. Ha tehát az embertársaik ilyen jellegű fizikai és lelki szükségén segít a másik ember, akkor ők az Atya áldottai. Azaz pont attól válik az Atya országává a hely, hogy az emberek úgy viselkednek egymással, amint az írva vagyon a méltató jézusi beszédben.

Jézus a problémás emberi kapcsolatokat is akarta rendezni, illetve kénytelen volt foglalkozni velük, és nem odaát, a túlvilágon, hanem pedig ezen a világon. Az Isten országa nem az Istené, hanem a miénk, megvalósításra vár annak felvázolása óta is. Nem Isten tulajdona, ránk bízta azt, az emberekre, az embereknek kell megvalósítaniuk. Az ember, nem embernek farkasa, hanem embernek embere, legalábbis annak kéne lennie Jézus szerint. Az emberi kapcsolatokat szívből és ésszel, bölcsességgel kellene rendezni, és nem karddal és törvénnyel szolgálni az önzést és a gonoszságot, vagy butaságot. Az egyének átalakulása közepette, a társadalmak átalakulása: Új tanítás új keretek, körülmények közé való, az új tanításnak a régi kereteket és körülményeket is meg kell változtatnia vagy teljesen új kereteket, körülményeket kell teremtenie, a régi vallási rendszerek nem alkalmasak az új gondolkodás befogadására.

„Senki sem varr öreg ruhára nyers szövetből foltot; de ha mégis, akkor az új a réginek ép részét is eltépi, és még rosszabb szakadás támad. Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe; de ha mégis, akkor a bor szétszakítja a tömlőket, s a bor is veszendőbe megy, meg a tömlők is. Nem! Új bort új tömlőkbe! Márk 2:21-22 és Máté 9:16-17 és Tamás 47 Tamás még azt is hozzá fűzi, hogy lehetetlen, hogy az ember egyszerre két íjat feszítsen.

Jézus programja az adott egyén személyének az átalakulásával kezdődik, még mielőtt bármiféle társadalmat akarna egyben megváltoztatni. Ha sok egyén gondolkodása megváltozik, akkor változik a társadalom is. Az első és legfontosabb feladat, amit Jézus hirdetett az ez: új gondolkodásra térés.

„Itt a kedvező idő! Elérkezett Isten Országa! Tekintettel az örömüzenetre, változtassátok meg gondolkodásotokat és életeteket, és bízzátok rá magatokat [Istenre]!” Márk 1:15

Az egyén állapotváltozását is jelöli az Isten országa kifejezés, ami akkor van jelen, amikor az ember a szeretettel összhangba kerül. A gondolkodás átalakítása, önmagában hordozza az életvitel átalakulását is. A megtérés nem csupán lelki átalakulás, hanem tudati átalakulás is, melynek következménye egy pozitív, előremutató változás, ami előbb-utóbb az életstílusban, életmódban is észlelhető, látható. Másként gondolkodni Istenről, emberről, s ezek kapcsolatáról. Ez az első lépés ez a megtérés. E nélkül az új folt kiszakítja a régi ruhát! Ha ez a Jézus ugyanazt hirdette volna, amit a kora, akkor nem került volna konfliktusba a farizeusokkal. Ha kivégezték, ez csak azok miatt a beszédei miatt lehettek, amelyek nem voltak koherensek a kor vallási törvényeivel, világképével. Ha tehát új dolgot szeretne valaki továbbadni, megváltoztatni az adott jelenlegi rendszert, akkor nyilvánvalóan azzal érdemes kezdeni az üzenetet, hogy térjetek új felismerésre, azaz világossá kell tennie, hogy nem az eddigieket fogja hirdetni, hanem valami mást, hogy véletlenül se keverjék össze az eddigiekkel.

Az idő betelt kifejezés a jézusi tanítás értelmében, nem szó szerinti fordítása az volna, hogy itt van a lehetőség, itt van az alkalmas idő arra, hogy megváltozzanak, annak ellenére, hogy az evangelisták befejezett igeidőt használnak a mondatban. Gromon András fordításában a „kedvező idő”, igen helyesen szerepel, amennyiben az üzenet tartalmi lényegi mondanivalóját szeretnénk hangsúlyozni. Egyesek szerint ez Jézus tanításának egy korai summája. Korszakot zár le Jézus. Nem mindenkinek szükséges áttérni erre az új gondolkodásra, csak azoknak, akik nem hasonlóan gondolkodnak, az áttérés szükségessége történelmi tény.

Jézus másutt kifejti, hogy miért nem szükséges mindenkinek megtérnie, mivel az egészségesnek nincsen szüksége orvosra, hanem annak, aki rosszul van, és nem igazakat hívni jött, hanem bűnösöket. Vannak emberek, akiknek nincsen szükségük orvosra, vagyis már „Istenfiaivá” váltak.

Isten fiává válni lehet, és nem automatikus a tagság. A megtérés Istenhez fordulás, annak elismerése is lehet, hogy nem minden tökéletes az ember életében, sőt vannak vétkeink, amiktől meg szeretnénk szabadulni. A kegyelemből ki lehet esni, tehát a megtérés nem csupán egyszeri és örök érvényű folyamat, hanem állapot, amit fenntartani és ápolni kell. A megtérés egy minden napi folyamat, ugyanakkor egy állandó fejlődés is. Alapvetően döntések sorozatáról van szó, naponta meg kell hoznunk döntéseket életvitelünkkel kapcsolatban, és a döntések meghozásakor figyelnünk Istenre. A kérdés az, hogyan lehetne Isten fiává válni?